Sziasztok! Na csak megszültem az új részt nektek! Ami igazából már tegnap kész volt csak akadt némi bonyodalom:) Most viszont itt van, és jó olvasást kívánok hozzá! :)
-Csak hogy végre előkerültél! Már mióta téged keresünk Zaynnel!
-Csak volt egy kis dolgom.
-És hol vannak a csomagjaid?
-Az nem számít!
-Anya, mi az, hogy nem számít?
-Ne kérj engem számon jó? Felnőtt vagyok és nem hagyom, hogy egy kis taknyos kioktasson!
-Most mi bajod van, én csak…
-Elég! Inkább hazamegyek. Majd holnap felhívlak. Sziasztok!
-De anya, hová…
-Hagyd, Jade!
-De ezt nem értem, Zayn!
-Hagyd csak, majd megbeszélitek holnap, ahogy láttam, most elég ingerült!
-Nem haragszol meg ha megölellek?
-Dehogy is. –mosolyodott el szelíden, majd magához húzott. Tenyerét a hátamra simította, én pedig mellkasára hajtottam a fejem. Olyan jó, hogy ilyen pici vagyok hozzá képest.
Körülbelül öt percig álldogáltunk így, és én csak az egyenletes szívverését hallgattam, ami jelen pillanatban megnyugtatóbb volt mint egy doboz nyugtató.
-Megnyugodtál egy kicsit? –kérdezte, miközben a hajamat simogatta.
-Igen, köszönöm! –álltam lábujjhegyre, majd gyorsan nyomtam egy puszit az arcára. Elmosolyodott.
-Menjünk el valahová!
-Hová? –néztem rá csillogó szemekkel.
-Ahová csak te szeretnéd! –mosolyodott el.
-Vidámparkba!
-Menjünk el a vidámparkba? –kerekedtek ki a szemei.
-Igeeeeen, légyszi!
-Hát jól van, menjünk. –mosolygott.
Fogtuk magunkat és felültünk a villamosra. Sohasem gondoltam volna, hogy mi ketten egyszer vidámparkba megyünk édes kettesben, de valahogy tetszett az ötlet. Csak azt nem értem, hogy miért. Kedvelem, élveztem a társaságát. Eszembe sem juthat, hogy a barátnőm kisöccsére szemet vessek, mert az olyan gáz…házi nyúlra nem lövök, ez alapszabály. Nem is mondanám, hogy kiszúrtam magamnak szerencsétlent és be fogom kebelezni mint egy feketeözvegy, csak hát egyszerűen annyira édes… Helyes, kedves, figyelmes és rohadt aranyos.Olyan kár, hogy a barátnőm öccse…
Nem sokat kellett mennünk, mire odaértünk a Wonderland-hez. Nagyon izgatott voltam már akkor is, mikor sorbaálltunk.
-Na addig találd ki hová menjünk először!
-Hullámvasutazni!
-Neee… könyörgöm csak azt ne… halálosan tériszonyos vagyok!
-Pedig mintha reggel valami olyasmit olvastam volna a twittereden mikor bekövettelek, hogy.. „csak csukd be a szemed, és élvezd a hullámvasutat ami az élet..”
-Valóban jól hangzik de itt nem ténylegesen a hullámvasútra gondoltam…
-Kérleeeek! Kiskorom óta nem volt alkalmam felülni egyetlen hullámvasútra sem! Kitalálhatsz cserébe valamit! –mosolyodtam el.
-Nagyon sokba fog ez neked kerülni! –ekkor jutottunk be. Elkezdtem őt húzni a hullámvasút felé.
Remegő térdekkel ült be és úgy szorította a kapaszkodót, hogy elfehéredtek az ujjai. Közelebb bújtam hozzá és megfogtam a kezét. Elengedte a kapaszkodót és összekulcsolta ujjait az enyémmel. Úgy szorította a kezem, hogy éreztem a pulzusát az ujjaiban.Rettenetes gyorsasággal vert a szíve. Elmosolyodtam.
-Mindjárt indulunk. –mosolyodtam el miközben felnéztem rá. Egy hatalmasat sóhajtott.
-Remélem minél előbb, hogy mihamarabb túl lehessek ezen.
-Nem gondoltam volna, hogy ennyire félős vagy!
-Nem sok dologtól félek, de ez az egyike azoknak!
-És még erre is képes vagy a kedvemért? Édes vagy! –nyomtam egy puszit az arcára.Aztán a hullámvasút lassan elindult.
-Csak ígérd meg, hogy hívsz egy mentőt ha szívrohamot kapnék közben!
-Bolond vagy, dehogy is, vigyázok rád, nem lesz szükség semmilyen mentőre! –mosolyogva közelebb bújtam hozzá, úgy, hogy a teljes combunk összeérjen. Egy picit zavarba ejtett a merészségem, de valahogy ebben a pillanatban ezt a saját oldalamra tudtam állítani.
A hullámvasutazás közben folyamatosan csak Zaynt figyeltem, és mikor a többiek sikítoztak meg ilyenek én teli szájjal nevettem szegénykémen, akiből folyamatosan ilyesféle hangok jöttek ki: „aaajjj, segítsééég” és társai. Szegényt kicsit sajnáltam, de nagyon jót vidultam rajta. Közben igaz, hogy úgy leszorította az ujjaimat, hogy majd lepottyant az összes, de azért ez egy elhanyagolható tényező volt a dologban.
-Anyaföööööld! –ült le egyből, ahogy kiszálltunk a gépből.
-Ennyire megviselt? Megvigasztaljalak? –nevettem.
-Nagyon vicces, Ms. Turner, azt hittem, hogy meghalok! Főleg mikor még azok az idióta horror pofák is felbukkantak! Ez nagyon sokba fog még neked kerülni!
-Kitaláltad mit kérsz érte cserébe?
-Még nem, de mire hazaérünk tuti kitalálok ellened valami kegyetlen merényletet!Jobb ha alaposan felkészülsz! Banya! –durrogott, majd felállt.
-Naaaa! –böktem az oldalába, ő pedig mosolyogva átölelte a vállam. Megint szépen zavarba jöttem. Nem bírom mikor ilyen közel van hozzám, egyből olyan izgatott leszek…
-Most hová megyünk? Választhatsz te!
-Tükörterem! –csillantak fel a szemei.
-Ahol üldöznek a zombik? Ne már!
-De igen!
-Jó, akkor ez a retorzió a hullámvasútért cserébe?
-Dehogy is! Erre magadtól igent kell mondanod, mert nincs választásod. A hullámvasútért még majd kapsz valamit.
-Nem vagy teljesen igazságos, mondták már neked?
-Nem baj. –mosolygott édesen. Auuuu…
-Jól van legyen. –Beleegyeztem. Végtére is elég bátor lánynak tartom magam. A horrorfilmekbe is beleélem magam, mintha én lennék az üldözött. Szóval ez sem lesz akadály. Annyi a különbség, hogy itt élőben kell menekülni és nem tudod, hogy merről jön a zombi, mert mindenhol őt látod a tükrök miatt. Meg hát ugye Zayn is ott lesz velem. Majd arra futok, amerre ő is.
Bementünk a terembe és minden teljesen sötét volt. Elkezdtem tapogatózni, hogy megfogjam Zayn kezét, és meg is találtam a sötétben. Aztán felkapcsolódott a villany és mikor megláttam, hogy Zayn sehol sincsen, én viszont az egyik zombi kezét szorongatom akkorát sikítottam, hogy túlszárnyaltam a hullámvasúton ülők hangját. Elkezdtem rohanni. Az adrenalin fűtött, mert nem tudtam merre menjek. Nagyon féltem. Úgy éreztem magam, mint egy üldözött, aki épp az életéért menekül.
Odafutottam a látszólagos kijárathoz és nagyon megkönnyebbültem. Aztán kevésbé maradtam nyugodt, mikor észrevettem, hogy ez csak a tükörképe annak. Felsikítottam, mikor mögöttem megjelent az a vérző izé.
-Jade! –nyújtotta a kezét Zayn mellőlem, de kezem bele ütközött az üvegbe. Aztán kicsit gondolkodtam. Figyeltem a tükröket, hogy merre állnak. Megfordultam és elszaladtam a másik irányba. És megfogtam Zayn kezét. Kifutottunk onnan, és erősen magamhoz szorítottam.
-Köszönöm, köszönöm… -teljes testemmel remegtem, miközben úgy szorítottam őt, mint aki megmentette az életemet. –Sohasem féltem még ennyire.
-Nem gondoltam volna, hogy ennyire félős vagy! –nevetett ki.
-Jól van, most én is mondjam, hogy nem sok mindentől félek de ez egyike azoknak? –néztem fel azokba a szép szemeibe, melyek diadalittasan csillogtak.
-Ha jófej lennél akkor ezt most betudnád a hullámvasutas tartozásomnak!
-Ha jó fej lennék. De mivel nem vagyok. –mosolygott és tenyerét a nyakamra simította.
-Jó, akkor most várom a halálos ítéletem. –hunytam le a szemem.
-Előtte adhatok valamit?
-Mit? –pattantak ki a szemeim.
-Meg fogsz ütni, én érzem. Meg fogsz pofozni és le fog szállni a fejem! Kicsit szemtelen vagyok, nem baj?
-Szemtelen? Mi van én ne… -ajkait az enyémekre nyomta. Először levegőt se kaptam annyira meglepődtem. Olyan hamar végetért, hogy feleszmélni sem volt időm, hogy eltoljam magamtól.
-Üss! Üss! –nyomta oda az arcát elém én pedig teljesítettem a kérését.
-Szemtelen! –gyűlt harag a szemembe.
-Olyan szép vagy ilyen idegesen! –ért fülig a szája.
-Fogd be vagy kapsz még egyet!
-Akkor te is. Hogy legyen értelme annak a pofonnak. –mosolygott.
-Jó tudod mit? Kicsi vagy még ahhoz, hogy összeverjelek!
-Bezzeg ahhoz nem voltam kicsi, hogy megvédjelek, mert majd kiugrott a szíved! De lehet hogy nem is a félelemtől?
-Fejezd be ezeket a célozgatásokat!
-Jó naaa.. –mosolyodott el. –Ne rontsuk el ezt a szép napot!
-Egyetértek. Cserébe most meghívhatsz egy nyomós fagyira!
-Köszönöm a lehetőséget. –nevetett fel, majd elindultunk a fagyiárust megkeresni.
Egy mogyorós-vaníliás fagyit választottam. Ahogy megkóstoltam fellélegeztem. Annyira finom volt és annyira kívántam.
Zayn sóvárogva nézte a fagyimat.
-Eszedbe se jusson! A szemed vedd le róla, ez az enyém!
-Naaaa! Légyszi!
-Na jó… de csak ha én is megkóstolhatom a tiédet! –alkudoztam.
-Oké. –nyújtotta felém a csokis fagyiját. Ahogy a fejemmel közelítettem meglendítette a kezét és belenyomta az arcomba a fagyit.
-Úr isten Malik, agyonütlek! -ő úgy nevetett, hogy alig kapott levegőt. Csak futott előlem én pedig utána tiszta fagyis képpel. Neki szaladtam véletlenül egy árusnak, akinek az egész standját felborítottam. Eszetlen rohanásba kezdtünk, de a lábaim nem bírták Zayn tempóját, úgyhogy megfogta a kezem és úgy húzott maga után mint a győzelmi zászlót. Majdnem pofára estem. Megláttuk a biztonságiakat.
-Basszameg. –röhögött, de közben mindkettőnk segge remegett, hogy bevisznek minket rendbontásért.
Ahogy rohantam a biztonságiak elől, akik kb. 50 méterre voltak tőlünk és felénk szaladtak, a pulcsim beleakadt valamibe és nem bírtam futni, sőt, Zaynt is visszarántottam.
-Jade gyere már, vagy tuti bevisznek minket bilincsbe verve! –nevetett.
-Nem bírok, beakadtam!
-Mutasd! –kezdte el kirángatni a drótot a pulcsimból. Nagy nehezen sikerült, még mielőtt beértek volna minket. Elfutottunk egy nagy bokor mellett, ahová Zayn berántott. Úgy ráestem Zaynre, hogy belekönyököltem a bordájába.
-Auuuuuuuuuu… -hagyta el a száját egy néma kiáltás, miközben még mindig rajta feküdtem és mélyen bele néztem a szemeibe. Szájára szorítottam a tenyerem, hogy nehogy lebukjunk.
Mereven bámultuk egymás szemeit, aztán lefejtette a tenyeremet a szájáról és nyomott az arcomra egy puszit. Elmosolyodtam.
-Elnézést nem látott itt két fiatalt? Egy lány és egy fiú…
-Hát de, elég sokat! Nézzen körül.
-Igaz… a fiú fekete hajú, a lány barna. Egy fejjel kisebb mint a fiú, szürke nadrág volt rajta és fekete pulcsi, a lányon pedig farmer és fehér kötött pulóver.
-Nem, nem láttam őket!
-Köszönjük, nénike. –sutyorgott Zayn. Nyilvánvaló volt, hogy látott minket.
Mikor megbizonyosodtunk róla, hogy a biztonságiak jó messze vannak már elődugtuk a fejünket.
-Előjöhettek, elmentek!
-Nagyon köszönjük, hogy nem tetszett beköpni minket!
-Csak azért mert az unokám imád téged és csalódna ha dutyis képek kerülnének ki rólad. Viszont szeretnélek megkérni, hogy cserébe írd alá a mellem! –vigyorodott el a néni.
-Tessék? –kerekedtek ki Zayn szemei, én pedig alig bírtam visszafojtani a röhögést.
-Hát… jól van. –motyogott, majd remegő kezekkel dedikálta a nénike mellkasát.
-Köszönöm cukorfalat! –küldött neki egy puszit, majd elment.
-Hát ez volt életem legundorítóbb pár másodperce… inkább vittek volna a dutyiba…
-Lesokkolódtál, mi? –nevettem fel.
-Hát kicsit… -nézett még mindig értetlenül.
-Kár, hogy mennünk kell... még nem is koriztunk meg semmi...
-Majd legközelebb! -mosolyodott el.
Aztán elindultunk hazafelé…
