2013. január 9., szerda

17. Birkapörkölt

Sziasztooook! :) Itt az új rész, remélem örültök hogy kegyeskedtem sorokba foglalni a gondolataimat végre:) Bocsi a késésért, jó olvasást! :)

X ♥







Zayn szemszöge:

Nem tudtam abban a pillanatban mihez kezdjek magammal. Felugrottam és fel le mászkáltam a nappaliban, pedig olyannyira szédültem, hogy alig álltam a lábamon.
-Kate, most mi a fenét kellene csinálnom? Mit?
-Hát nem tudom fiatalúr! Először is talán ki kellene pihennie magát mert elég rettenetesen fest, aztán pedig elindul szépen és megkeresi azt a kislányt. Ennyire megbántotta?
-Azt hiszem szexeltem az exemmel.
-Ez... hát... szóval...
-Tudom. Én basztam el... bocsánat. -ültem vissza a kanapéra és végre megnyugodott a világ, már nem forgott velem annyira.
-Ha gondolja segíthetek! Nagyon sok mindenkit ismerek a környéken, hátha valaki látta.
-Új még itt Jade, senki sem ismeri errefelé. Senkinek sem tűnne fel, hogy nincs itt, csak... Shelley...! -ugrottam fel, mikor eszembe jutott a kis kócos neve.
-Shelley?
-A szomszéd fiú... átkísérne?
-Inkább holnap, mit szól?
-Azt, hogy akkor megyek egyedül!
-Miért ennyire makacs?
-Szerelmes vagyok!
-Hát jó, ahogy akarja. De utána lefekszik!
-Megígérem!
-Nagyon helyes! Na jöjjön szépen! -karolt belém és gyorsan kislisszoltunk az ajtón. Pár utcával feljebb lakott George. Becsöngettünk és JJ haverja nyitott ajtót.
-Szia Zayn, jónapot. -szegény éppen evett és mindössze egy melegítő nadrág takarta a testét. Félmeztelen volt.
-Szia JJ... figyelj, George-al kellene beszélnem!
-Nincs itthon!
-Gondoltam, hogy ezt fogod mondani, de könyörgöm érts meg... beszélnem kell vele!
-Nem verlek át, megesküszöm erre a szendvicsre, és zárójelesen jegyzem meg, hogy nagyon éhes vagyok ám!
-Komolyan mondod?
-Komolyan. elmentek.
-Elmen...tek?
-Aha, hát ő, meg Jade.
-Jade itt volt?
-Igen, ideköltözött hozzá, csak jobbnak látták ha megpattannak, mert úgy is itt keresnéd először a csajt.
-Ezt nem hiszem el... -kaptam a fejemhez. -Kate, elveszítettem!
-Nem fiatalúr, sohasem áll meg az élet! Keresse meg azt a kislányt!
-És mégis hol?
-Nem tudok mit felelni erre a kérdésre!
-JJ, könyörgöm, ha bármit is tudsz segíts! Nagyon szépen kérlek mert egy aljas félreértés ez az egész és a kapcsolatunkba kerülhet!
-Sajnálom Zayn de tényleg nem tudok semmiről. Viszont megígérhetem neked, ha bármit is megtudok, azonnal szólok neked, rendben?
-Megtennéd?
-Csak mert látom mennyire el vagy keseredve!
-Köszönöm szépen tényleg, nagyon hálás vagyok neked! Bocsi, hogy rosszkor jöttem, jóétvágyat. Szia
-Szia, viszlát!
-Viszlát fiatalúr!

Kate visszakísért a házba. Közben folyamatosan magamat ostoroztam. A telefonomat nem találtam, biztos otthon felejtettem. Mikor hazaértünk megtaláltam a nappali asztalán. Perrie hagyott egy üzenetet, amit el sem olvastam úgy töröltem ki. Mindent tönkretett, hogy találkoztam vele. Pedig olyan boldogok voltunk Jade-del, olyan...
-HAHÓ! -legyezgetett a szemem előtt Kate.
-Bocsánat, egy kicsit elbambultam.
-Igen, ez valahogy nyílvánvalóvá vált számomra is! -nevetett fel halkan Kate.
-Sajnálom, gondolkoztam. Mit is mondott?
-Hogy csengettek és egy szőke kislány jött el.
-Nem vagyok kíváncsi semmilyen szőke kislányra!
-Még rám sem? -lépett be a nappaliba Amy.
-Amy! -visítottam fel és odaszaladva hozzá megöleltem őt. -Úr isten, ezer éve nem találkoztunk már!
-Hát nem tegnap volt, az biztos! -nevetett. -Hogy vagy?
-Pocsékul jelenleg...
-Látom, de mi a baj? Mesélj!
-Emlékszel Jade Turnerre?
-Jajj az a kis szeplős csúnyaság aki a nővéreddel homokot dobált a hajamba?
-Naa...
-Mi van vele? Mindig is utáltuk egymást.
-Most velem jár. Vagyis...
-MI? Te összejöttél azzal az emberrel? Te nem vagy normális!
-Miért?
-Azok után amiket ellened elkövetett...
-Jó, az már nagyon régen volt. Azóta mindketten megváltoztunk, ő pedig gyönyörű és kedves lett.
Amy a gyerekkori legjobb barátnőm. Kiskoromban mindig együtt átkoztuk el szegény Jadet amiért állandóan bántott minket. Őt kifejezetten gyűlölte, mindig úgy formálta a helyzetet, hogy biztos, hogy Amy jöjjön ki belőle rosszul és ez rendre sikerült is neki. Ami kiskorom óta szerelmes belém. És ez a mai napig sem változott.
-Hát te tudod Zayn... de miért pont azzal a csajjal. -csóválta a fejét. Láttam rajta a csalódottságot.
-Beleszerettem. Bár lehet, hogy már mindennek vége...
-Meeeert? -csillantak fel a szemei ami kicsit elszomorított.
-Perrie.
-Jajj, megint? -tört le újra.
-Nem, csak lehet, hogy megcsaltam. Valamit a piámba kevertek...
-Mesélj el mindent! Tudni akarom a legapróbb részleteket is!




Jade szemszöge:

Megérkeztünk George-al az új kis otthonunkba. Fogalmam sincs, hogy igazából hol is vagyunk, annyit tudok, hogy igazán barátságos, kicsinek éppen nem nevezhető házban vagyunk.
-Most már jobb? Elbújtál a világ és Zayn elől!
-Az én világom maga Zayn Malik... -gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Hihetetlen, hogy lehet valakit ennyire szeretni, mint ahogy te szereted őt...
-Látod, hogy mégis...
-Mindegy most ne ezzel foglalkozzunk. Kimegyünk a telekre? -mosolyodott el, majd megfogva a kezem kivitt a hátsó bejáraton.
-Ezt nem hiszem el! -tátottam el a számat. Mindenhol fű és hatalmas területet jártathattam be a szemeimmel, birkák legeltek és lovak futkostak a karámmal körülhatárolt területen.
-Ez itt dreamland. -mosolygott. -Gyere!

Egész nap az állatokkal játszottunk, lovagoltunk és nevetgéltünk. Teljesen elfeledkeztem mellette a bánatomról. Csodáltam mennyire szereti az állatokat és azt mégjobban, hogy mennyire felszabadulhattam mellette. Jó volt, felvidított. Este hulla fáradtan zuhantunk be a hatalmas faház ajtaján és éhesen korgó pocakkal vártuk míg a vendéglőben az ételeinket elkészítik.
Miután ez megtörtént jóízűen fogasztottuk el a finomabbnál finomabb elénkrakottakat. Ettünk húslevest, illetve birkapörköltet. sohasem ettem még ilyet, és azt sem tudtam, hogy a kis barikból készült. Csak miután megettem, akkor közölte velem George, hogy ez báránykából készült. Meg kell mondanom nagyon finom volt... bár sajnáltam egy kicsit. Befejeztük tehát a vacsorát, és kézenfogva mentünk fel a szobánkba. Egy kicsit görcsbe rándult a gyomrom a gondolattól, hogy teljesen magamra maradtam vele, mégsem féltem... Teljesen nyugodt szívvel bújtam ki a ruháimból és meztelenül lépkedtem be a fürdőbe, miközben éreztem, hogy tekintete lyukat éget a testemre. Magamra csuktam az ajtót, aztán pár másodperc múlva megtörtént, amire számítottam. Benyitott. Mosolyogva vettem tudomásul a dolgot...

2013. január 4., péntek

Welcome home from the USA :)

Jelentem: hazaérkeztem a 2 hetes fantasztikus Amerikai utamból. Csodálatosnál is csodálatosabb élményekkel gazdagodtam (pl. megnéztem egy éjféli misét Szenteste, ami egészen hihetetlen, pedig nem vagyok vallásos, illetve Miami tengerpartján is sétlhattam egyet. Gondoltam megosztom veletek:) Szóval először is, I WISH YOU A HAPPY NEW YEAR!, másodszor pedig jelezném, hogy holnaptól megújult erővel térek vissza az ÖSSZES blogba! :) És köszönöm a türelmeteket! :)
Puszi, Rebi :)