!!

Lányok! Az igazat megvallva nekem ég a pofám ahelyett a személy helyett, akit nevén is nevezhetek akár:D Szóval kedves Kinga nevű lányka meg lett kérve rá, hogy TEGYE FEL nektek az új részeket, mivel Rebi Amerikában van és még ő sem tudja mikor érkezik haza. El lett neki küldve itthon az összes rész, ami előre meg volt írva (kb. 10) csak nem veszi DRÁGA KINGA  a fáradságot, hogy feltegye, vagy ELKÜLDJE nekem. Kijelentette, hogy ő nem fogja nekem elküldeni. Ezáltal sajnos én sem tudom feltenni, és Rebi nem tudja újra elküldeni őket, mivel az itthoni gépére vannak mentve a dolgok, amihez csak ő fér hozzá:/ Úgyhogy BOCSÁNAT! :( 

Önhibánkon kívül történt e az egész, hogy egy megbízhatatlan emberre ilyen feladatot bíztunk, hiba volt! Szóval a mondandóm annyi, hogy sajnos ezek a blogok szünetelni fognak, amíg Rebi haza nem érkezik! Mégegyszer elnézéseteket kérjük. A legújabb rész kb December 27-én érkezik, de lehet, hogy egy-két nappal előbb, vagy később! Köszönjétek meg Kingának :S :/

Viszont jó hír, hogy a Union J-s blogba (http://unionjgirlz.blogspot.hu) folyamatosan tudok részeket tenni, mert odakint is ír bele, illetve előre legyártott részek is vannak. Szóval kiengesztelésül addig oda extrán beleölöm minden erőmet, és gyertek, ha van kedvetek és sztorihiányotok van :)

Sok sok látogatót!!!!

http://unionjgirlz.blogspot.hu/

UnionJ-s blog! :)

Felhívás

Hát izéke :) Szóval Rebóka egy kis időre elutazott (nyelvtanulás szempontjából) és van egy pár előre leírt része, amit én fogok feltenni a kérésére (látjátok milyen cuki, elutazik és még akkor is gondol rátok), amíg vissza nem érkezik az utazásából. Viszont én szeretném, hogy legyen tétje a dolognak, szóval csak akkor fogok feltenni új részt, ha minimum 6 komment összejön egy bejegyzés alá sorrynotsorry, ha már dolgozik vele, legalább becsüljétek meg egy komival, köszönöm! :)

Egyébként a nevem Kinga :D

16. JJ, Kate

Sziasztok! Bocsi, hogy a másikba nem hozok annyi részt, mint ebbe, de valahogy ehhez több ihletem van. Remélem azért ennek is örültök valamennyire :) Nincs túl sok hozzá fűzni való ehhez a részhez, csak annyi, hogy jó olvasást :) (Az esetleges elírásokért meg tényleg bocsi, de 2 cm-es műkörmöm van :( :D)

A szemeimet bántotta az éles fény, pedig még csukva tartottam őket. Éreztem, hogy hátulról ölelnek. Megnyugtató érzés volt, bár a kedvemen fikarcnyit sem lendített. Utáltam ezt a helyzetet. Távol voltam a szerelmemtől, aki lehet, hogy már valaki másé. Távol voltam tőle, egy másik fiúval. És majdnem a tettlegességig fajultak a dolgaink. Egy szolgalelkű nyomoréknak éreztem magam, aki csak szenvedni jött a világra. Egy utolsó kis csicskának, akivel az élet csak kibaszni képes. Gyűlöltem Zaynt, gyűlöltem azt a lila hajút, gyűlöltem magamat, és gyűlöltem az egész életet…

A szemeimet kinyitni maga volt a valóságos rémálom. Annyit sírtam álmomban, hogy a könny rászáradt az arcomra és húzta a bőrömet. Halkan kibontakoztam az öleléséből és úgy, ahogy felébredtem –jelenesetben egy melltartóban és egy falatnyi tangában –kimentem a konyhába. Jobban mondva elindultam a helység megkeresésére. Megtaláltam viszonylag hamar, és nekiálltam főzni magamnak egy kávét. Körülbelül negyed órája matattam, mikor valaki átölelt hátulról, halálra rémítve ezzel.

-Jóreggelt. –mosolygott a hangjából ítélve, majd szembe fordított magával.

-Te állat! Úristen! Majdnem meghaltam!

-Ne haragudj, nem hagyhattam ki. –nézett rajtam végig.

-Istenem, ezt nem hiszem el!

-Megint ez a kombó? –mosolygott. –Fényes nappal te nem szeretsz felöltözni?

-Aludtál, mikor kijöttem. Gondoltam nem lesz nagy baj, ha nem veszem magamra a dohányfüst szagú ruhámat. Tisztát meg nem akartam volna felvenni, amíg nem fürödtem.

-Figyelj, Jade… ne haragudj a tegnap estéért.

-Miért is kellene haragudnom?

-Te részeg voltál, és én kihasználtam. Meg azt is sajnálom, hogy elutasítottalak. Tudom, hogy ez szar érzés egy csajnak, de nem éreztem igazságosnak a dolgot. Nem voltál tudatában annak, amit csinálsz…

Nem szóltam semmit, csak közelebb lépve hozzá egy puszit nyomtam a nyakára, majd magamhoz ölelve a vállra hajtottam a fejem.

-Nagyon hálás vagyok… nem akartam szemrehányást tenni, inkább köszönettel tartozom neked. –mosolyodtam el, mire neki is mosolyra húzódott a szája.

-Most Zaynnel mi lesz?

-Kivel?

-Zaynnel.

-…

-Jade! –pirított rám mosolyogva, összeráncolt szemöldökkel.

-Kérlek…

-Szó se róla, én szívesen látlak itt, de ez nem maradhat így a végtelenségig…

-Hagy adjak egy puszit! Olyan édes vagy, apuci! –mosolyodtam el.

-Jól van na, én csak segíteni akarok!

-Én pedig össze akarlak puszilgatni! –fogtam két tenyerem közé az arcát, és apró puszikat nyomtam a szájára. Megmerevedett, majd a kezét a derekamra csúsztatta és finoman belemarkolt a csípőmbe. Nem csókolt meg, és én sem őt.

Azért bírnád, ha mindig így köszönnék, mi? –fontam át a nyaka körül a karjaimat és mélyen a szemébe nézve elmosolyodtam.

-Hazudjak, vagy kitalálod magadtól, Ms. Triumph, vagy akármi más.

-Ne már! –nevettem fel, majd elindultam a nappali felé.

-Rohadtul tetszik ez a bugyi rajtad, ami azt illeti. Nem fogok sokáig bírni magammal!

Zayn szemszöge:

Minden sötétségbe borult. Az utolsó kép amire emlékszem az az, hogy Perrie a mosdó felé rángat. Aztán az, hogy a mosdóban olyan képszakadás történt, mintha lekapcsolódtak volna a fények. Egy kicsit fájt a fejem. Egy tompa fájdalom gyötört belülről, majd végre kinyitottam a szemeimet. A karomon hatalmas karmolások… a hideg kövön feküdtem, és valaki szólongatott.

-Fiatalúr! Fiatalúr! Jól van?

-Hol vagyok? –makogtam élettelenül.

-A női mosdóban. És ami azt illeti, egy kicsit aggódom magáért. Csúnya sebek borítják az egész… testét.

-Mi? –ültem fel hirtelen, amibe nagyon beleszédültem. Körülnéztem. A földön hevertek a felsőim, a nadrágom félig kigombolva, a karom sajgott és lüktetett. Végigsimítottam a mellkasomon. Zebracsíkosra volt mázolva a bőröm…

-Mi történt önnel?

-Azt hiszem… azt hiszem egy kicsit berúgtam az éjjel… vagyis… nagyon berúgtam… -dörzsölgettem a halántékomat, de semmit sem csökkentett a fájdalmamon. Felnéztem a fülke falaira magam körül. Vörös rúzzsal volt felírva, hogy: Perrie itt járt. Szeretlek Zayn. Úr isten… Jade meg fog ölni. Kasztrál, kiherél, eunuch lesz belőlem… Ha eddig nem lett volna egyértelmű, mostmár világossá vált számomra, hogy Perrievel töltöttem az estét. És az is világossá vált, hogy mivel…

-Segíthetek valamiben? Elég ramatyul néz ki!

-Hát ha tudna nekem szerezni egy fájdalomcsillapítót egy nagy pohár vízzel, és hívna nekem egy taxit, azért roppant hálás lennék!

-Máris hozom, kis türelmet.

-Köszönöm.

Jade szemszöge:

A kanapén feküdtünk mindketten. George hanyatt, én a mellkasán, és rosszalkodtam. Rossz voltam, igen, igen. Nagyon rossz. A nyakát puszilgattam, ő pedig csak mosolygott, és mondta, hogy fejezzem be. Direkt húztam az agyát egy kicsit. Aztán hatalmasat sikítottam, mikor éreztem, hogy merevedési gondokkal küzd a drága.

-Ez nem vicces, jó?

-Segítsek a bajaidon, te kis édes? –nyomtam még egy puszit a nyakára, majd felugrottam és elszaladtam.

-Jade Turner ezért még számolunk! –pattant fel ő is, és felkergetett az emeletre. Kicseleztem őt, és visszafutottam az alagsorba, amikor hirtelen kinyitódott az ajtó és belecsapódtam teljes testemmel valakibe.

-Öhm… én csak… izé… waoo… -állt előttem egy sötétbarna, vagy fekete, vagy nem is tudom milyen hajszínnel megáldott fiú, és alig bírta levenni a szemét rólam.

-Khm khm…

-Áh te is itt… mi a fenét műveltetek ti? –nevette el magát a fiú, akiről még mindig nem tudtam, hogy ki.

-JJ, ő itt Jade Turner. Jade, Ő JJ.

-Az a JJ, aki Zaynnel seftel valamit? Oh, örvendek! –nyújtottam a kezem a srácnak, aki kicsit habozva, de elfogadta. Szemei lyukat égettek a testembe.

-Ez kibaszott ciki, úgyhogy asszem én most… elsüllyedek, vagy valami. Már a második ember előtt égetem le magam egy szál… semmiben. Hihi.

-Várj már. Jade Tur… Jade Turner?! Te nem Zayn barátnője vagy?

-De én lennék, vagyis… eddig még az voltam.

-Jah asszem vágom a helyzetet. Este Perrie meg ő kicsit.. na mindegy de te és George? Szóval hogy … nehogy félre értsd, mert olyan tested van, hogy... csak tudod George is félmeztelen, és te is, és… hát hogy… érted.

-Jajj nem, nem nem, semmisem történt, mi csak és kizárólag…

-Barátok vagyunk! –sikkantott fel George.

-Igen, teljes mértékben, abszolút, csak és kizárólag.

-Bla bla bla, engem nem érdekel a szexuális életetek, csak legközelebb vegyetek be engem is! –George felkapott egy párnát a kanapéról és hozzávágta JJ fejéhez, aki nevetve felfutott az emeletre.

-Szóval fehérneműs, mit csináljunk ma?

-Egy grupi JJ, te, én? –lefagyott a mosolya és kikerekedtek a szemei, mire én nagyon durván felnyerítettem.

-Istenem… látnod… látnod kellett volna a fejedet! –még mindig fuldokoltam a nevetéstől. –Egyébként téged se zavar, hogy merevedő kukival lát téged JJ?

-Mi? –nézett le, pedig addigra már elmúlt a „veszély” –Ha ha ha, ez egyáltalán nem volt vicces!

-Uuuuuhuhuuuuu… meddig élvezi a társaságunkat a Malik csaj? Csak mert akkor veszek fel egy szemellenzőt… ha csak nem akarom, hogy kipottyanjanak a szemeim!

-Fogd be JJ.

-Nem vagyok Malik csaj, jó? –nevettem fel keserűen. –Asszem elmegyek készülődni!

Zayn szemszöge:

A takarító néni segített mindenben, amiben csak tudott. Hozott nekem reggelire fahéjas csigát is, egy nagy pohár tejjel, és addig ült a fejem fölött, míg meg nem ettem mindent. Azt mondta feltétlen szükségem van arra, hogy megegyem, mert ettől majd erőre kapok. Nagyon aranyos és gondoskodó volt, annak ellenére, hogy látta rajtam, hogy önerőből vagyok ennyire rosszul. Segített felöltözni is, alig bírtam megállni a lábamon. Nagyon furcsa érzés volt, nem az a tipikus másnaposság, ami egy alkoholmámoros estét követ. Itt valami bűzlött…

A taxi hamar megérkezett, és a kedves néni, Kate, elkísért egész a házamig. Azt mondta, hogy ilyen állapotban nem hagy magamra, szeretné, ha minden rendben menne, és szeretne megbizonyosodni arról, hogy épségben hazajutok. Tényleg nagyon hálás voltam neki abban a pillanatban.

Besegített az ajtón. Eltámolyogtunk a kanapéig, majd felhívta nekem az orvost. Ehhez is ragaszkodott, mint ahhoz, hogy megvárja, míg a doki ideér. Ekkor jutott eszembe Jade…

Szólongattam őt, de nem jött válasz. Kate kiment a konyhába, hogy hozzon nekem egy pohár vizet.

-Fiatalúr! Ez a Jade kishölgy a szerelme?

-Igen..

-Azt hiszem ő már nincs itt!

-Hogy? –álltam fel, de egyből vissza is kellett ülnöm. Kate odajött és a kezembe nyomott egy cetlit.

„Azt hiszem egy kis időre szükségem van. Sajnálom, de félreismertelek… azt hittem…”-olvastam a sorokat.

15. Lila

Sziasztok! Bocsi a késésért, szalagavatókra jártam :) Nemsoká lesz a másik blogban is új, a barátnőméről meg nem tudok nyilatkozni, elég ramatyul van szegény :/ Légyszi legyetek türelemmel :) Puszika  

-Júliusban van a szülinapom…

Arcomat elöntötte a méreg. Szemeim tűzben forogtak, alig kaptam levegőt. Lekevertem neki egy pofont. Iszonyatosan haragudtam rá.

-Tűnj el innen!

-Most komolyan ennyire berágtál?

-Kérsz mégegyet?

-Jade, kérlek már!

-Ne kérj te semmire! Átvertél!

-Jade… Jade… Jade… -fogta két tenyere közé arcomat. Megdermedtem. Közelebb húzott és egy hosszú puszit nyomott a számra.

-Mit művelsz? –próbáltam felháborodni, de nem nagyon ment.

-Fogalmam sincs… csak egy érzés volt.

Elgondolkodtam. Picit hunyorítottam, majd nyomtam egy puszit a szájára. Akkorára nyíltak a szemei, hogy azt hittem kipottyannak és nekem kell majd visszanyomnom őket, mint a mopszoknak. Valahol olvastam, hogyha túl szoros a nyakörvük kiugorhat a szemük… na tehát féltettem George-ot ettől a sorstól.

-Most menj el, légyszi. Kérlek. –fordultam el tőle és erélyesen megkértem a távozásra.

-Ahogy gondolod. De remélem nem ez jelenti a kapcsolatunk végét… fontosabb vagy nekem annál, hogy így elrontsak mindent.

-Felhívlak, nyugi. Nincs baj. –mosolyodtam el.

-Nem hívsz fel. –hallottam az ajtó csukódását. Térdre rogyva kezdtem el zokogni. Mit csinálok? MIT?! Nem is érzek semmit iránta, erre leállok vele smárolgatni. Normális vagyok?! Szerintem nem…

Az a baj, hogy még tetszett is a dolog valamennyire. Tisztán érzem magamról, hogy Zayn az, aki kell, mégis tetszett a dolog. Veszettül jól csókol…

Nem. Ebből elég! Befejeztem ezt az elmeroggyant képzelgést!

-Szívem!

-Jesszusom Zayn, te meg mióta vagy itt?

-Kb. 5 perce itt köszöngetek, te meg állsz itt megdermedve. –lépett közelebb és adott egy puszit. –Valami baj van?

-Nem, csak…MI A FRANCÉRT JÖTTÉL ILYEN SOKÁRA? –üvöltöttem torkom szakadtából. Nyelt egy nagyot és kikerekedtek a szemei. Egyáltalán nem értette, hogy most miért ordítozok vele.

-Mit csináltam már megint?... –suttogta?

-Istenem… észre sem veszed?

-De mit? –csuklott el a hangja. Szemei szomorúan csillogtak.

-Hogy nem telik el úgy nap, hogy ne hagynál magamra!

-Sajnálom, én…

-Jó, ne kezd megint azt, hogy olyan elfoglalt és fontos ember vagy! Az isten szerelmére Malik, mindenkinek a magánélet az első!

-De én…

-Nem érdekelnek az idióta kifogásaid!

-Oké. –bökte oda halkan, majd sarkon fordult és felfutott az emeletre.

-Basszameg…Mekkora egy idióta vagyok! –futottam fel én is az emeletre.

Bementem a szobába. Zayn ott gubbasztott az ágyon.

-Kicsim, beszélhetnénk?

-Nem azt mondtad, hogy nem érdekelnek az idióta kifogásaim?

-Szörnyen hülye voltam, kérlek bocsáss meg!

-Valaki van a dolog mögött, ugye?

-Mi van?

-Van valakid!? Felelj!

-Tessék? Ezt te sem gondolhatod komolyan!

-Ez nem válasz!

-Zayn te teljesen hülye vagy!Ilyen beteg kérdésre válaszolni sem vagyok hajlandó! –fordultam sarkon mérgesen, hogy kimegyek.

-Nem mész sehová, amíg ezt le nem tisztáztuk! –szorította meg a karomat, ami meglehetősen fájt.

-Engedj el, ez fáj!

-Nem engedlek el! Megbeszélünk mindent, elegem van abból, hogy kétségek közt hánykolódom!

-Zayn eressz el! –szemeibe meredtem. Már nem is barnák voltak szinte, hanem feketék, olyan dühös volt.

-Miért csinálod ezt?

-Nagyon fáj! –csak nem engedett el. Felemeltem a poharat, ami az éjjeli szekrényen pihent és nyakon öntöttem a vízzel.

-Befejezted? –vett egy nagy levegőt, majd kikerekedett szemekkel meredt rám.

-Jesszusom… nagyon sajnálom… fogalmam sincs mi ütött belém. Nem vagyok normális! Ne haragudj! –emelte fel a kezem, és a szorítása miatt kipirosodott területen elkezdte puszilgatni a karomat. Elmosolyodtam.

-Bocsáss meg, kérlek! Csak ez jutott eszembe, mikor az előbb úgy leordítottál. És teljesen begőzöltem a féltékenységtől. Fogalmam sincs miért kiabáltad le a fejem, és ez ésszerűnek tűnt. Kérlek bocsáss meg…

-Ésszerűnek tűnt? Hát köszi szépen.

-Jó, tudod, hogy nem úgy értem, csak bejött a képbe ez a Shelley gyerek és … idegesít!

-Megértelek kicsim, de én beléd vagyok szerelmes! –mosolyodtam el és végigsimítottam gyengéden az arcán.

-Jó, tudom, csak… nem benned nem bízom, hanem abban a gyerekben. Meg magamban.

-Magadban? Magadban miért nem?

-Nem tudom, mindig úgy érzem, hogy egy nap felébredsz és rájössz, hogy neked nem egy ilyen pasi kell, mint én. És én nem akarom megélni azt a napot…

-Ne beszélj már butaságokat! Na gyere ide! –mosolyodtam el, és magamhoz öleltem.

-Egyébként tudod ki a büfés aki beszólt neked?

-Nem, de te honnan tudod?

-Elmentem hozzá és megvertem.

-Mit csináltál?

-Odamentem és felképeltem. Akkor derült ki, hogy… -nyeltem egyet mert a torkomon akadt a levegő. –Hogy George testvére.

-George?

-Igen.

-Shelley?

-Ő.

-Megint…

-Mi megint?George?

-Ki más.

-Nem jár a nyakamra. Barátkozunk egymással. Ennyi. –mosolyodtam el, majd közelebb léptem hozzá. –Egyébkéééént…

-Igen? –mosolyodott el.

-Elmehetnénk ma valahová. Csak te és én. –nyomtam egy puszit a szájára.

-Nem is rossz ötlet.

Este…

Egész nap róttuk az utcákat Zaynnel, vásárolgattunk, ilyenek. Tömérdek ruhát újítottam be, a végére Zayn úgy nézett ki a szatyroktól, mint egy karácsonyfa. Hősiesen tűrte és kedvesen mosolygott. Olyan édes volt.

Nem fáradtunk el, mert ahogy hazaértünk bezuhantunk az ágyba és kialudtuk magunkat. Most pedig épp, hogy beértünk a közeli elit klubba, máris isszuk a töményt.

-Zayn én már nem bírok inni! –viháncoltam, és alig bírtam már megállni a 14 centis magassarkúmban.

-Egy kicsit elmegyek… körül kell nézni. Jössz?

-Inkább maradok. –támaszkodtam neki a pultnak, biztos, ami biztos, Zayn pedig eltűnt a tömegben.

Körülbelül 5 perce álltam ott és épp mindenen röhögtem, mikor megjelent mellettem valaki, éreztem az auráját.

-Harry? Zayn? ki vagy?

-Akárki, ha szóba állsz velem. –megfordultam és széles vigyorra szaladt a szám ismét.

-Hát te?

-Csak gondoltam lejövök ide. És megörültem, hogy itt látlak, úgyhogy gondoltam idejövök és megkérdezem hogy vagy.

-Nagyon jól. –billentem meg, ő pedig elkapott.

-Jade te ittál? –nevetett.

-Csak egy… csak egy icipicit, nem volt olyan sok… -vihorásztam.

-Igen, gondolom… -mosolygott édesen, mire én teljesen elolvadtam és épp olyan tekintettel is nézhettem rá.

-Jó, azt hiszem megkeresem Zaynt…

-Nem kell keresni, ott van! –mutatott rá, és épp a sarokban beszélgetett, vagy a fene se tudja, hogy mit csinált, egy lila hajú lánnyal.

-Az meg ki? –józanodtam ki egy perc alatt.

-Perrie Edwards.

-És ő még is ki a fene?

-A volt barátnője…

-Aha… és még ő féltékenykedik? –folyamatosan őket bámultam. A lány egyszer csak odahajolt a nyakához és adott rá egy…

-Most ezt jól látom, hogy a nyakát smárolja?

-Smárolja… -nevetett fel. –De egyébként igen…

-Nem… -néztem őket még mindig. –George… -szemeimbe könnyek szöktek, úgy néztem fel a fiúra.

-Sajnálom…

-Én most megyek… erre nem vagyok kíváncsi…szia George! -töröltem le erőszakosan a kiszökőfélben lévő könnycseppeket, majd józan embert megszégyenítő módon vágtattam ki a klubból.

Az utcán szaladtam pár lépést, aztán visszavettem a tempóból, ugyanis végig kellett gondolnom, hogy mégis hová a fenébe menjek. Zaynnél lakom. Anyuról meg azt se tudom, hogy éppen hol lakik. A nagy gondolkodások közepette egy meleg érintést éreztem a csuklómon, majd a keze lejjebb csúszott a tenyeremhez, és összekulcsolta ujjait az enyéimmel…

Zayn szemszöge:

-Te… te… Perrie te meg mit csinálsz? –toltam el magamtól finoman.

-Nem hiszem el, hogy nem érzed azt, amit régen… még mindig kívánsz… valaha nagyon szerettél!

-Valóban. Valaha… de már mást szeretek!

-Nem mondtam, hogy vegyél feleségül. Csak… Gyere velem! –fogta meg a kezem és a mosdó felé húzott.

Jade szemszöge:

Nem érdekelt semmi. Felemeltem a tekintetem, és felnéztem rá. Majd a mellkasához nyomtam a fejem és erősen magamhoz húztam a szabad kezemmel. A másikkal még mindig az övét fogtam. Kijött belőlem a sírás. Ő a hátamat simogatta és olyan megnyugtató volt.

-Nem tudom mit csináljak… -hagytam abba a bömbölést. Igazából semmi értelmét nem láttam annak, hogy tovább sírjak. Az nem old meg semmit. És még George-nak sem fogok tetszeni. Erre a gondolatomra elmosolyodtam.

-Szerintem beszéljétek meg. Menj oda hozzá és kérd számon.

-Persze, miközben a lila hajú vámpír szopogatja… George…

-Igen?

-Nincs egy szabad szobátok?

-Egyedül lakom a városban jelenleg. Szóval van.

-És nem adnád ki nekem egy kis időre? Én nem akarok Zaynnél maradni!

-Ez biztos jó ötlet? Lehet, hogy félreértés az egész!

-Mi ezen a félreértés? Hiszen te is láttad!

-Jó, de azt nem, ami utána jött! Lehet, hogy lelökte magáról, leordította a haját, stb. Azt a szép lila hajat...

-Jó akkor keresek egy másik szállást valahol.

-Nem, nem, nem, nyugodtan gyere! Legalább lesz társaságom. És nem is akármilyen. Esténként fehérnemű bemutatót is tartasz?-felnevettem.

-Bolond. Köszönöm szépen. Segítesz pár holmit összecsomagolni?

Körülbelül negyed órába telt, mire mindenemet összeszedtem, és írtam egy üzenetet Zaynnek, amiben leírtam, hogy viszlát. Nagyon mérges voltam rá. Úgy voltam vele, hogy ha kicsit megnyugszom úgy is fel fogom hívni, hogy mindent megbeszéljünk. Addig viszont nem akartam hallani a magyarázkodását. Megbántva éreztem magam és elkeseredtem teljesen.

-Egyébként tudsz róla, hogy igazságtalan vagy?

-Tessék? Miért?

-Mert engem… -beléfolytottam a szót egy csókkal.Kezét a nyakamra vezette, majd a hátamon végigsimított és megmarkolta a csípőmet. Nyaka köré fontam a karjaimat, majd egy aprót ugrottam és lábaimat összekulcsoltam a dereka körül. Fenekem alá nyúlt, így tartott meg.Elindult velem, majd letett a kanapéra óvatosan. Hajba túrtam, majd ahogy helyezkedtem ledobáltam a párnákat, hogy elférjek.

-Istenem… nyögtem a szájába, mire ő elvigyorodott és a szemeimbe nézett. Aztán az alsó ajkába harapott. Megőrjített vele. Újra a szájára tapadtam.

-Hmmmmm… -nyögtem fel halkan, majd a pólója alá nyúltam és felfelé kezdtem tolni a kezem a hátán. Ő ugyan így tett, csak a ruhám alját tolta felfelé és a combomat simogatta. Lekaptam róla a felsőjét, mire egy kicsit kikerekedett szemekkel nézett rám.

-Ne mondj semmit! –húztam közelebb magamhoz és a nyakát kezdtem csókokkal elhalmozni. Fordítottam a helyzetünkön, ő került alulra. Az ölébe ültem és pajzán vigyorral végighúztam a körmeimet finoman a mellkasán. Kirázta a hideg, amit egy újabb, diadalittas vigyorral vettem tudomásul.

Lemásztam róla és a nadrágjához nyúltam, mire ő megfogta a kezem és felült.

-Ne…

-Mi a baj? Ne már!

-Az, hogy részeg vagy! És… Zayn barátnője.

-Nem hiszem el… -ültem le mellé a kanapéra.

-Ne haragudj, de megbánnád. Érzem. –Ölelt át hátulról, majd kifli pózban elhelyezkedve lefeküdtünk. Hamar elnyomott az álom…

14. Kérhetek valamit?

Sziasztok! Itt az új rész, bocsi a késésért! Mielőtt felmerülne bennetek a kérdés, hogy mostanában nem Zayn a főszereplő elmondom, hogy nem ő lesz a sztori főszereplője:) Viszont a következő részektől megint rendesen bejön ő is a képbe:) Na csak ennyit szerettem volna. Jó olvasást x ♥

-Szóval, hogy telt a napod?

-Egész jól. Leszámítva azt, hogy úgy felidegesített a büfés, hogy majdnem megvertem…

-Mi történt?

-Húzta az agyam. Nem érdekes… semmiség az egész.

-De igen is, érdekes! –faggattam, mert láttam rajta, hogy mérhetetlenül bántja őt a dolog

-Tényleg nem érdekes…

-Zayn… -emeltem fel a fejét.

-Csak megbántott. –mosolyodott el. Nagyon szomorú volt, láttam, hogy nem őszinte a mosolya.

-Kicsim.. –fogtam két tenyerem közé az arcát. –Ha téged bántanak, azzal engem is, érted? Nekem nagyon is érdekes, hogy mit mondanak neked, mert nagyon szeretlek. –pusziltam meg a száját. –És szeretném tudni, hogy mivel bántottak!

-Csak… -nyelt egy nagyot. –Csak a szokásos… hogy fekete vagyok… és,vastag pulcsiban voltam, amitől pufóknak tűntem… erre azt mondta, hogy biztos dinamit van a testemre kötve.

-Tessék? –akadtam ki. –És ez neked semmiség?

-Nem foglalkoztam vele.

-De ez egy bunkó paraszt! Én a helyedben megvertem volna rohadt rasszista senkiházi!

-Mindegy. –mosolygott, majd lehajtotta a fejét.

-Látom, hogy bánt. –simogattam meg az arcát.

-Nem is az, hogy engem bánt… de mikor a családommal jött.. –éreztem, hogy a bőröm nedves lesz, miközben az arcát simogattam…

-Zaaayn… -öleltem őt magamhoz erősen.Arcomat elöntötte a méreg…

Betipegtem a nagy üvegajtón, és a recepcióshoz siettem. Alig tudtam bejönni, de már itt vagyok legalább.

-Jónapot. Meg tudná mondani merre van a büfé?

-Jónapot. Persze… -döbbent meg a recepciós nő. –Oda is kísérem, ha óhajtja.

-Köszönettel venném.

-Baj van, kisasszony?Valami problémája akadt a menüvel?

-A kiszolgálásnak lesz problémája, a menüről pedig nem tudok nyilatkozni.

-Azt hiszem le kellene nyugodnia kicsit…

-Kérem!

-Erre tessék!

-Köszönöm.

Odavezetett a hosszú járólappal lerakott folyosón a büféhez és az étkezőkhöz. Legnagyobb meglepetésemre egy fiatal fiú helyett egy öregebb hapsival találtam szembe magam.

-Elnézést. Maga volt itt délelőtt is a kiszolgáló?

-Nem, kisasszony, a fiam.

-Mikor jön be legközelebb?

-Most is itt van. Hátul. Kihívjam?

-Lenne hozzá pár keresetlen szavam. Legyen olyan kedves.

-Mit csinált már megint ez az istenverte gyerek?

-kérem hívja ide!

-Máris! –ment hátra, majd pár másodperc múlva visszatért a fiú társaságában.

Mindketten kijöttek a büféből.

-Szia szívecském, miben állhatok… a szolgálatodra? –hangsúlyozta ki az „állhatok” szót.

-Te egy rohadt mocskos senkiházi szarrágó undorító görény szemétláda vagy! –hadartam el, miután lekevertem neki egy pofont. Megfogta a csuklómat és mosolygott. Be tudtam volna verni a képét.

-Mégis mivel haragítottalak így magamra, cicuskám? –nevetett.

-Sugárban képes lennék lehányni téged! Mocsok fajgyűlölő szemétláda!

-Jaj arról a kis cserebogárról beszélsz aki idezümmögött ma? Jobb lenne ha nem lenne!

-Rohadék –kezdtem el ütögetni a mellkasát.

-Mi folyik itt? Elég elég elég elég! –fogta meg valaki hátulról a kezem gyengéden, de mégis határozottan, és lefejtett arról a nagyképű bunkóról.

-Tudom én? Teljesen begőzölt a csaj!

-Mi az, hogy nem tudod, mindjárt kapsz még egy két fülest!

-Nyugi, most már fejezzétek be! –olyan ismerős volt a hangja… és az illata is, ami azt illeti. Felnéztem a „fogvatartómra.”

-George? –kerekedtek ki a szemeim.

-Ms. Fehérnemű. –suttogta egy kis mosoly kíséretében.

-Ti ismeritek egymást?

-Persze. Zayn Malik barátnője.

-Igen a cserebogár erre zümmögött ma. Biztosan panaszkodott hogy csúnyákat mondtam neki. –dörgölte meg a szemeit sírást imitálva.

-Paraszt!

-Mit csináltál? –nézett arra a bunkóra George.

-Csak elmondtam neki, hogy nem idén barnult.

-Jó nagy bunkó vagy… na gyere Jade. –indult el és húzott maga után.

Kiértünk az épületből.

-Hová menjünk? Hazavigyelek?

-Honnan ismered?

-Kit?

-Ezt a büfést?!

-A testvérem.

-Ez most komoly? –gyökerezett földbe a lábam ahogy meghallottam amit mond.

-Tárgytalan. Remélem nem változott meg a véleményed rólam emiatt. Esküszöm, hogy nem értek vele egyet!

-Dehogy változott! Te George vagy, ő meg ő. Nem foglalkozom vele. Csak ne bántsa a szerelmemet, ennyi.

-Beszélek vele.

-Köszönöm. –mosolyodtam el.

Hazahozott engem. Zayn éppen fogalmam sem volt, hogy hol van. Vagyis leesett, mikor megtaláltam a kis cetlit, hogy Paul S.O.S. találkozót követelt tőlük.

-Szuper, a szerelmem megint sehol.

-Helyettesíthetem? –vigyorgott kedvesen.

-Nem hiszem, hogy tudnád.

-Köszi…

-Mármint úgy értem, hogy őt meg szoktam csókolni, ilyenek…

-Semminek se vagyok az elrontója.

-Ne álmodozz édesem. –nevettem fel.

-Miért ne? Nem mondom el neki!

-Mi, te most azt akarod, hogy csókoljalak meg?

-Talán. –mosolygott.

-A talán, az egy talány! Szóval erre most nem kaphatunk választ!

-Adhatok egyenes választ is!

-Felejts el, vagy megtéplek téged is! –nevettem fel. –Egy Shelley bőven elég volt mára!

-De én vagyok a cuki Shelley nevező! –mosolygott. Odaléptem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.

-Mindenképp! –mentem el mellette és bevonultam a nappaliba. Leültünk a tál popcornnal a kanapéra és bekapcsoltunk egy filmet.

Negyed óra se telt el a filmből, mikor éreztem ilyen hülye kukac mozgást a bordáimnál.

-Basszameg Gegorge! –sikítottam fel.

-Aha, szóval csikis vagy!

-De milyen csikis! –fordultam el tőle úgy, hogy ne tudjon elérni. Vagyis azt hittem, hogy úgy fordultam…

-Ne már! –sikkantottam, mikor újra éreztem a bökést oldalt. ezzel egy időben lendültek a kezeim, ívbe feszült a hátam, a popcorn meg…

-Neeeeeeeeeeeeeeeee! Meg fog ölni Zayn! –néztem körül, és az idegbaj kerülgetett, hogy mindenhol az volt. Aztán ránéztem George-ra és megint felnevettem. Ugyanis a hajában is találtam a kukoricából.

-Ne nevess, ez egyáltalán nem vicces!

-Szerintem na… nagyon. –alig kaptam levegőt a röhögéstől.

-Igen? Akkor ez is vicces? –lendítette meg a poharat, amit az asztalról felvett és a képembe öntötte. Ijedtemben elkezdtem hápogni mint egy hal. A szemfesték végigfolyt az arcomon, és a felsőm teljesen elázott. Egy fehér blúz volt rajtam. Mikor visszanéztem George-ra ő a melleimet bámulta.

-Mit … hogy… na megállj! –ekkor feleszmélt és elkezdett szaladni.

-Gyere ide Shelley! –az asztal körül kergettem őt, ami a kanapéval szemben volt. Az egyik körnél begyorsított, én pedig hirtelen megcsúsztam a vízfolton és hatalmasat estem. Nagyon beütöttem a medencecsontomat, alig kaptam levegőt a fájdalomtól.

-Jesszusom, Jade, jól vagy? –sietett oda hozzám, de megint csak hápogni tudtam.

-Hol ütötted meg magad? –megmutattam neki a fájó területet. Felfektetett az ágyra hason, és elkezdte dörzsölgetni. Kimelegedett, és sokkal kevésbé fájt.

-Elfogadnálak itthonra. –mosolyogtam.

-Elhiszem.

-Köszönöm. –ültem fel vele szembe és elmosolyodtam. –Te mindenkihez ilyen jó vagy?

-Csak aki hatással van a bioritmusomra.

-Köszi, szóval a farkad szeret. Oly hízelgő! –nevettem fel.

-Egyelőre. De szerintem ez nem rossz, ahhoz képest, hogy két napja ismerlek. Ő már megszeretett! –nevetett. –Egyébként viccet félre téve jófej vagy. Kedvellek.

-Én is kedvellek téged, vigyorbogyi!

-Egyébként…

-Igen?

-Ma van a szülinapom.

-Tényleg? Boldog szülinapot!

-Kérhetek valamit?

-Persze. –közelebb lépett hozzám.

-Csókolj meg. –suttogta.

-George, én…

-Naaa..

-Életed titka lesz. Senki nem fog tudni róla! –húztam magamhoz gyorsan, és szájára nyomtam az enyémet egy picit durván, de ahogy összeért a szánk gyengédebbre vettem az iramot. Kis idő múlva hangos cuppanással váltak el ajkaink egymástól. Egy nagyot sóhajtott.

-Júliusban van a szülinapom…