15. Lila

Sziasztok! Bocsi a késésért, szalagavatókra jártam :) Nemsoká lesz a másik blogban is új, a barátnőméről meg nem tudok nyilatkozni, elég ramatyul van szegény :/ Légyszi legyetek türelemmel :) Puszika  

-Júliusban van a szülinapom…

Arcomat elöntötte a méreg. Szemeim tűzben forogtak, alig kaptam levegőt. Lekevertem neki egy pofont. Iszonyatosan haragudtam rá.

-Tűnj el innen!

-Most komolyan ennyire berágtál?

-Kérsz mégegyet?

-Jade, kérlek már!

-Ne kérj te semmire! Átvertél!

-Jade… Jade… Jade… -fogta két tenyere közé arcomat. Megdermedtem. Közelebb húzott és egy hosszú puszit nyomott a számra.

-Mit művelsz? –próbáltam felháborodni, de nem nagyon ment.

-Fogalmam sincs… csak egy érzés volt.

Elgondolkodtam. Picit hunyorítottam, majd nyomtam egy puszit a szájára. Akkorára nyíltak a szemei, hogy azt hittem kipottyannak és nekem kell majd visszanyomnom őket, mint a mopszoknak. Valahol olvastam, hogyha túl szoros a nyakörvük kiugorhat a szemük… na tehát féltettem George-ot ettől a sorstól.

-Most menj el, légyszi. Kérlek. –fordultam el tőle és erélyesen megkértem a távozásra.

-Ahogy gondolod. De remélem nem ez jelenti a kapcsolatunk végét… fontosabb vagy nekem annál, hogy így elrontsak mindent.

-Felhívlak, nyugi. Nincs baj. –mosolyodtam el.

-Nem hívsz fel. –hallottam az ajtó csukódását. Térdre rogyva kezdtem el zokogni. Mit csinálok? MIT?! Nem is érzek semmit iránta, erre leállok vele smárolgatni. Normális vagyok?! Szerintem nem…

Az a baj, hogy még tetszett is a dolog valamennyire. Tisztán érzem magamról, hogy Zayn az, aki kell, mégis tetszett a dolog. Veszettül jól csókol…

Nem. Ebből elég! Befejeztem ezt az elmeroggyant képzelgést!

-Szívem!

-Jesszusom Zayn, te meg mióta vagy itt?

-Kb. 5 perce itt köszöngetek, te meg állsz itt megdermedve. –lépett közelebb és adott egy puszit. –Valami baj van?

-Nem, csak…MI A FRANCÉRT JÖTTÉL ILYEN SOKÁRA? –üvöltöttem torkom szakadtából. Nyelt egy nagyot és kikerekedtek a szemei. Egyáltalán nem értette, hogy most miért ordítozok vele.

-Mit csináltam már megint?... –suttogta?

-Istenem… észre sem veszed?

-De mit? –csuklott el a hangja. Szemei szomorúan csillogtak.

-Hogy nem telik el úgy nap, hogy ne hagynál magamra!

-Sajnálom, én…

-Jó, ne kezd megint azt, hogy olyan elfoglalt és fontos ember vagy! Az isten szerelmére Malik, mindenkinek a magánélet az első!

-De én…

-Nem érdekelnek az idióta kifogásaid!

-Oké. –bökte oda halkan, majd sarkon fordult és felfutott az emeletre.

-Basszameg…Mekkora egy idióta vagyok! –futottam fel én is az emeletre.

Bementem a szobába. Zayn ott gubbasztott az ágyon.

-Kicsim, beszélhetnénk?

-Nem azt mondtad, hogy nem érdekelnek az idióta kifogásaim?

-Szörnyen hülye voltam, kérlek bocsáss meg!

-Valaki van a dolog mögött, ugye?

-Mi van?

-Van valakid!? Felelj!

-Tessék? Ezt te sem gondolhatod komolyan!

-Ez nem válasz!

-Zayn te teljesen hülye vagy!Ilyen beteg kérdésre válaszolni sem vagyok hajlandó! –fordultam sarkon mérgesen, hogy kimegyek.

-Nem mész sehová, amíg ezt le nem tisztáztuk! –szorította meg a karomat, ami meglehetősen fájt.

-Engedj el, ez fáj!

-Nem engedlek el! Megbeszélünk mindent, elegem van abból, hogy kétségek közt hánykolódom!

-Zayn eressz el! –szemeibe meredtem. Már nem is barnák voltak szinte, hanem feketék, olyan dühös volt.

-Miért csinálod ezt?

-Nagyon fáj! –csak nem engedett el. Felemeltem a poharat, ami az éjjeli szekrényen pihent és nyakon öntöttem a vízzel.

-Befejezted? –vett egy nagy levegőt, majd kikerekedett szemekkel meredt rám.

-Jesszusom… nagyon sajnálom… fogalmam sincs mi ütött belém. Nem vagyok normális! Ne haragudj! –emelte fel a kezem, és a szorítása miatt kipirosodott területen elkezdte puszilgatni a karomat. Elmosolyodtam.

-Bocsáss meg, kérlek! Csak ez jutott eszembe, mikor az előbb úgy leordítottál. És teljesen begőzöltem a féltékenységtől. Fogalmam sincs miért kiabáltad le a fejem, és ez ésszerűnek tűnt. Kérlek bocsáss meg…

-Ésszerűnek tűnt? Hát köszi szépen.

-Jó, tudod, hogy nem úgy értem, csak bejött a képbe ez a Shelley gyerek és … idegesít!

-Megértelek kicsim, de én beléd vagyok szerelmes! –mosolyodtam el és végigsimítottam gyengéden az arcán.

-Jó, tudom, csak… nem benned nem bízom, hanem abban a gyerekben. Meg magamban.

-Magadban? Magadban miért nem?

-Nem tudom, mindig úgy érzem, hogy egy nap felébredsz és rájössz, hogy neked nem egy ilyen pasi kell, mint én. És én nem akarom megélni azt a napot…

-Ne beszélj már butaságokat! Na gyere ide! –mosolyodtam el, és magamhoz öleltem.

-Egyébként tudod ki a büfés aki beszólt neked?

-Nem, de te honnan tudod?

-Elmentem hozzá és megvertem.

-Mit csináltál?

-Odamentem és felképeltem. Akkor derült ki, hogy… -nyeltem egyet mert a torkomon akadt a levegő. –Hogy George testvére.

-George?

-Igen.

-Shelley?

-Ő.

-Megint…

-Mi megint?George?

-Ki más.

-Nem jár a nyakamra. Barátkozunk egymással. Ennyi. –mosolyodtam el, majd közelebb léptem hozzá. –Egyébkéééént…

-Igen? –mosolyodott el.

-Elmehetnénk ma valahová. Csak te és én. –nyomtam egy puszit a szájára.

-Nem is rossz ötlet.

Este…

Egész nap róttuk az utcákat Zaynnel, vásárolgattunk, ilyenek. Tömérdek ruhát újítottam be, a végére Zayn úgy nézett ki a szatyroktól, mint egy karácsonyfa. Hősiesen tűrte és kedvesen mosolygott. Olyan édes volt.

Nem fáradtunk el, mert ahogy hazaértünk bezuhantunk az ágyba és kialudtuk magunkat. Most pedig épp, hogy beértünk a közeli elit klubba, máris isszuk a töményt.

-Zayn én már nem bírok inni! –viháncoltam, és alig bírtam már megállni a 14 centis magassarkúmban.

-Egy kicsit elmegyek… körül kell nézni. Jössz?

-Inkább maradok. –támaszkodtam neki a pultnak, biztos, ami biztos, Zayn pedig eltűnt a tömegben.

Körülbelül 5 perce álltam ott és épp mindenen röhögtem, mikor megjelent mellettem valaki, éreztem az auráját.

-Harry? Zayn? ki vagy?

-Akárki, ha szóba állsz velem. –megfordultam és széles vigyorra szaladt a szám ismét.

-Hát te?

-Csak gondoltam lejövök ide. És megörültem, hogy itt látlak, úgyhogy gondoltam idejövök és megkérdezem hogy vagy.

-Nagyon jól. –billentem meg, ő pedig elkapott.

-Jade te ittál? –nevetett.

-Csak egy… csak egy icipicit, nem volt olyan sok… -vihorásztam.

-Igen, gondolom… -mosolygott édesen, mire én teljesen elolvadtam és épp olyan tekintettel is nézhettem rá.

-Jó, azt hiszem megkeresem Zaynt…

-Nem kell keresni, ott van! –mutatott rá, és épp a sarokban beszélgetett, vagy a fene se tudja, hogy mit csinált, egy lila hajú lánnyal.

-Az meg ki? –józanodtam ki egy perc alatt.

-Perrie Edwards.

-És ő még is ki a fene?

-A volt barátnője…

-Aha… és még ő féltékenykedik? –folyamatosan őket bámultam. A lány egyszer csak odahajolt a nyakához és adott rá egy…

-Most ezt jól látom, hogy a nyakát smárolja?

-Smárolja… -nevetett fel. –De egyébként igen…

-Nem… -néztem őket még mindig. –George… -szemeimbe könnyek szöktek, úgy néztem fel a fiúra.

-Sajnálom…

-Én most megyek… erre nem vagyok kíváncsi…szia George! -töröltem le erőszakosan a kiszökőfélben lévő könnycseppeket, majd józan embert megszégyenítő módon vágtattam ki a klubból.

Az utcán szaladtam pár lépést, aztán visszavettem a tempóból, ugyanis végig kellett gondolnom, hogy mégis hová a fenébe menjek. Zaynnél lakom. Anyuról meg azt se tudom, hogy éppen hol lakik. A nagy gondolkodások közepette egy meleg érintést éreztem a csuklómon, majd a keze lejjebb csúszott a tenyeremhez, és összekulcsolta ujjait az enyéimmel…

Zayn szemszöge:

-Te… te… Perrie te meg mit csinálsz? –toltam el magamtól finoman.

-Nem hiszem el, hogy nem érzed azt, amit régen… még mindig kívánsz… valaha nagyon szerettél!

-Valóban. Valaha… de már mást szeretek!

-Nem mondtam, hogy vegyél feleségül. Csak… Gyere velem! –fogta meg a kezem és a mosdó felé húzott.

Jade szemszöge:

Nem érdekelt semmi. Felemeltem a tekintetem, és felnéztem rá. Majd a mellkasához nyomtam a fejem és erősen magamhoz húztam a szabad kezemmel. A másikkal még mindig az övét fogtam. Kijött belőlem a sírás. Ő a hátamat simogatta és olyan megnyugtató volt.

-Nem tudom mit csináljak… -hagytam abba a bömbölést. Igazából semmi értelmét nem láttam annak, hogy tovább sírjak. Az nem old meg semmit. És még George-nak sem fogok tetszeni. Erre a gondolatomra elmosolyodtam.

-Szerintem beszéljétek meg. Menj oda hozzá és kérd számon.

-Persze, miközben a lila hajú vámpír szopogatja… George…

-Igen?

-Nincs egy szabad szobátok?

-Egyedül lakom a városban jelenleg. Szóval van.

-És nem adnád ki nekem egy kis időre? Én nem akarok Zaynnél maradni!

-Ez biztos jó ötlet? Lehet, hogy félreértés az egész!

-Mi ezen a félreértés? Hiszen te is láttad!

-Jó, de azt nem, ami utána jött! Lehet, hogy lelökte magáról, leordította a haját, stb. Azt a szép lila hajat...

-Jó akkor keresek egy másik szállást valahol.

-Nem, nem, nem, nyugodtan gyere! Legalább lesz társaságom. És nem is akármilyen. Esténként fehérnemű bemutatót is tartasz?-felnevettem.

-Bolond. Köszönöm szépen. Segítesz pár holmit összecsomagolni?

Körülbelül negyed órába telt, mire mindenemet összeszedtem, és írtam egy üzenetet Zaynnek, amiben leírtam, hogy viszlát. Nagyon mérges voltam rá. Úgy voltam vele, hogy ha kicsit megnyugszom úgy is fel fogom hívni, hogy mindent megbeszéljünk. Addig viszont nem akartam hallani a magyarázkodását. Megbántva éreztem magam és elkeseredtem teljesen.

-Egyébként tudsz róla, hogy igazságtalan vagy?

-Tessék? Miért?

-Mert engem… -beléfolytottam a szót egy csókkal.Kezét a nyakamra vezette, majd a hátamon végigsimított és megmarkolta a csípőmet. Nyaka köré fontam a karjaimat, majd egy aprót ugrottam és lábaimat összekulcsoltam a dereka körül. Fenekem alá nyúlt, így tartott meg.Elindult velem, majd letett a kanapéra óvatosan. Hajba túrtam, majd ahogy helyezkedtem ledobáltam a párnákat, hogy elférjek.

-Istenem… nyögtem a szájába, mire ő elvigyorodott és a szemeimbe nézett. Aztán az alsó ajkába harapott. Megőrjített vele. Újra a szájára tapadtam.

-Hmmmmm… -nyögtem fel halkan, majd a pólója alá nyúltam és felfelé kezdtem tolni a kezem a hátán. Ő ugyan így tett, csak a ruhám alját tolta felfelé és a combomat simogatta. Lekaptam róla a felsőjét, mire egy kicsit kikerekedett szemekkel nézett rám.

-Ne mondj semmit! –húztam közelebb magamhoz és a nyakát kezdtem csókokkal elhalmozni. Fordítottam a helyzetünkön, ő került alulra. Az ölébe ültem és pajzán vigyorral végighúztam a körmeimet finoman a mellkasán. Kirázta a hideg, amit egy újabb, diadalittas vigyorral vettem tudomásul.

Lemásztam róla és a nadrágjához nyúltam, mire ő megfogta a kezem és felült.

-Ne…

-Mi a baj? Ne már!

-Az, hogy részeg vagy! És… Zayn barátnője.

-Nem hiszem el… -ültem le mellé a kanapéra.

-Ne haragudj, de megbánnád. Érzem. –Ölelt át hátulról, majd kifli pózban elhelyezkedve lefeküdtünk. Hamar elnyomott az álom…