16. JJ, Kate

Sziasztok! Bocsi, hogy a másikba nem hozok annyi részt, mint ebbe, de valahogy ehhez több ihletem van. Remélem azért ennek is örültök valamennyire :) Nincs túl sok hozzá fűzni való ehhez a részhez, csak annyi, hogy jó olvasást :) (Az esetleges elírásokért meg tényleg bocsi, de 2 cm-es műkörmöm van :( :D)

A szemeimet bántotta az éles fény, pedig még csukva tartottam őket. Éreztem, hogy hátulról ölelnek. Megnyugtató érzés volt, bár a kedvemen fikarcnyit sem lendített. Utáltam ezt a helyzetet. Távol voltam a szerelmemtől, aki lehet, hogy már valaki másé. Távol voltam tőle, egy másik fiúval. És majdnem a tettlegességig fajultak a dolgaink. Egy szolgalelkű nyomoréknak éreztem magam, aki csak szenvedni jött a világra. Egy utolsó kis csicskának, akivel az élet csak kibaszni képes. Gyűlöltem Zaynt, gyűlöltem azt a lila hajút, gyűlöltem magamat, és gyűlöltem az egész életet…

A szemeimet kinyitni maga volt a valóságos rémálom. Annyit sírtam álmomban, hogy a könny rászáradt az arcomra és húzta a bőrömet. Halkan kibontakoztam az öleléséből és úgy, ahogy felébredtem –jelenesetben egy melltartóban és egy falatnyi tangában –kimentem a konyhába. Jobban mondva elindultam a helység megkeresésére. Megtaláltam viszonylag hamar, és nekiálltam főzni magamnak egy kávét. Körülbelül negyed órája matattam, mikor valaki átölelt hátulról, halálra rémítve ezzel.

-Jóreggelt. –mosolygott a hangjából ítélve, majd szembe fordított magával.

-Te állat! Úristen! Majdnem meghaltam!

-Ne haragudj, nem hagyhattam ki. –nézett rajtam végig.

-Istenem, ezt nem hiszem el!

-Megint ez a kombó? –mosolygott. –Fényes nappal te nem szeretsz felöltözni?

-Aludtál, mikor kijöttem. Gondoltam nem lesz nagy baj, ha nem veszem magamra a dohányfüst szagú ruhámat. Tisztát meg nem akartam volna felvenni, amíg nem fürödtem.

-Figyelj, Jade… ne haragudj a tegnap estéért.

-Miért is kellene haragudnom?

-Te részeg voltál, és én kihasználtam. Meg azt is sajnálom, hogy elutasítottalak. Tudom, hogy ez szar érzés egy csajnak, de nem éreztem igazságosnak a dolgot. Nem voltál tudatában annak, amit csinálsz…

Nem szóltam semmit, csak közelebb lépve hozzá egy puszit nyomtam a nyakára, majd magamhoz ölelve a vállra hajtottam a fejem.

-Nagyon hálás vagyok… nem akartam szemrehányást tenni, inkább köszönettel tartozom neked. –mosolyodtam el, mire neki is mosolyra húzódott a szája.

-Most Zaynnel mi lesz?

-Kivel?

-Zaynnel.

-…

-Jade! –pirított rám mosolyogva, összeráncolt szemöldökkel.

-Kérlek…

-Szó se róla, én szívesen látlak itt, de ez nem maradhat így a végtelenségig…

-Hagy adjak egy puszit! Olyan édes vagy, apuci! –mosolyodtam el.

-Jól van na, én csak segíteni akarok!

-Én pedig össze akarlak puszilgatni! –fogtam két tenyerem közé az arcát, és apró puszikat nyomtam a szájára. Megmerevedett, majd a kezét a derekamra csúsztatta és finoman belemarkolt a csípőmbe. Nem csókolt meg, és én sem őt.

Azért bírnád, ha mindig így köszönnék, mi? –fontam át a nyaka körül a karjaimat és mélyen a szemébe nézve elmosolyodtam.

-Hazudjak, vagy kitalálod magadtól, Ms. Triumph, vagy akármi más.

-Ne már! –nevettem fel, majd elindultam a nappali felé.

-Rohadtul tetszik ez a bugyi rajtad, ami azt illeti. Nem fogok sokáig bírni magammal!

Zayn szemszöge:

Minden sötétségbe borult. Az utolsó kép amire emlékszem az az, hogy Perrie a mosdó felé rángat. Aztán az, hogy a mosdóban olyan képszakadás történt, mintha lekapcsolódtak volna a fények. Egy kicsit fájt a fejem. Egy tompa fájdalom gyötört belülről, majd végre kinyitottam a szemeimet. A karomon hatalmas karmolások… a hideg kövön feküdtem, és valaki szólongatott.

-Fiatalúr! Fiatalúr! Jól van?

-Hol vagyok? –makogtam élettelenül.

-A női mosdóban. És ami azt illeti, egy kicsit aggódom magáért. Csúnya sebek borítják az egész… testét.

-Mi? –ültem fel hirtelen, amibe nagyon beleszédültem. Körülnéztem. A földön hevertek a felsőim, a nadrágom félig kigombolva, a karom sajgott és lüktetett. Végigsimítottam a mellkasomon. Zebracsíkosra volt mázolva a bőröm…

-Mi történt önnel?

-Azt hiszem… azt hiszem egy kicsit berúgtam az éjjel… vagyis… nagyon berúgtam… -dörzsölgettem a halántékomat, de semmit sem csökkentett a fájdalmamon. Felnéztem a fülke falaira magam körül. Vörös rúzzsal volt felírva, hogy: Perrie itt járt. Szeretlek Zayn. Úr isten… Jade meg fog ölni. Kasztrál, kiherél, eunuch lesz belőlem… Ha eddig nem lett volna egyértelmű, mostmár világossá vált számomra, hogy Perrievel töltöttem az estét. És az is világossá vált, hogy mivel…

-Segíthetek valamiben? Elég ramatyul néz ki!

-Hát ha tudna nekem szerezni egy fájdalomcsillapítót egy nagy pohár vízzel, és hívna nekem egy taxit, azért roppant hálás lennék!

-Máris hozom, kis türelmet.

-Köszönöm.

Jade szemszöge:

A kanapén feküdtünk mindketten. George hanyatt, én a mellkasán, és rosszalkodtam. Rossz voltam, igen, igen. Nagyon rossz. A nyakát puszilgattam, ő pedig csak mosolygott, és mondta, hogy fejezzem be. Direkt húztam az agyát egy kicsit. Aztán hatalmasat sikítottam, mikor éreztem, hogy merevedési gondokkal küzd a drága.

-Ez nem vicces, jó?

-Segítsek a bajaidon, te kis édes? –nyomtam még egy puszit a nyakára, majd felugrottam és elszaladtam.

-Jade Turner ezért még számolunk! –pattant fel ő is, és felkergetett az emeletre. Kicseleztem őt, és visszafutottam az alagsorba, amikor hirtelen kinyitódott az ajtó és belecsapódtam teljes testemmel valakibe.

-Öhm… én csak… izé… waoo… -állt előttem egy sötétbarna, vagy fekete, vagy nem is tudom milyen hajszínnel megáldott fiú, és alig bírta levenni a szemét rólam.

-Khm khm…

-Áh te is itt… mi a fenét műveltetek ti? –nevette el magát a fiú, akiről még mindig nem tudtam, hogy ki.

-JJ, ő itt Jade Turner. Jade, Ő JJ.

-Az a JJ, aki Zaynnel seftel valamit? Oh, örvendek! –nyújtottam a kezem a srácnak, aki kicsit habozva, de elfogadta. Szemei lyukat égettek a testembe.

-Ez kibaszott ciki, úgyhogy asszem én most… elsüllyedek, vagy valami. Már a második ember előtt égetem le magam egy szál… semmiben. Hihi.

-Várj már. Jade Tur… Jade Turner?! Te nem Zayn barátnője vagy?

-De én lennék, vagyis… eddig még az voltam.

-Jah asszem vágom a helyzetet. Este Perrie meg ő kicsit.. na mindegy de te és George? Szóval hogy … nehogy félre értsd, mert olyan tested van, hogy... csak tudod George is félmeztelen, és te is, és… hát hogy… érted.

-Jajj nem, nem nem, semmisem történt, mi csak és kizárólag…

-Barátok vagyunk! –sikkantott fel George.

-Igen, teljes mértékben, abszolút, csak és kizárólag.

-Bla bla bla, engem nem érdekel a szexuális életetek, csak legközelebb vegyetek be engem is! –George felkapott egy párnát a kanapéról és hozzávágta JJ fejéhez, aki nevetve felfutott az emeletre.

-Szóval fehérneműs, mit csináljunk ma?

-Egy grupi JJ, te, én? –lefagyott a mosolya és kikerekedtek a szemei, mire én nagyon durván felnyerítettem.

-Istenem… látnod… látnod kellett volna a fejedet! –még mindig fuldokoltam a nevetéstől. –Egyébként téged se zavar, hogy merevedő kukival lát téged JJ?

-Mi? –nézett le, pedig addigra már elmúlt a „veszély” –Ha ha ha, ez egyáltalán nem volt vicces!

-Uuuuuhuhuuuuu… meddig élvezi a társaságunkat a Malik csaj? Csak mert akkor veszek fel egy szemellenzőt… ha csak nem akarom, hogy kipottyanjanak a szemeim!

-Fogd be JJ.

-Nem vagyok Malik csaj, jó? –nevettem fel keserűen. –Asszem elmegyek készülődni!

Zayn szemszöge:

A takarító néni segített mindenben, amiben csak tudott. Hozott nekem reggelire fahéjas csigát is, egy nagy pohár tejjel, és addig ült a fejem fölött, míg meg nem ettem mindent. Azt mondta feltétlen szükségem van arra, hogy megegyem, mert ettől majd erőre kapok. Nagyon aranyos és gondoskodó volt, annak ellenére, hogy látta rajtam, hogy önerőből vagyok ennyire rosszul. Segített felöltözni is, alig bírtam megállni a lábamon. Nagyon furcsa érzés volt, nem az a tipikus másnaposság, ami egy alkoholmámoros estét követ. Itt valami bűzlött…

A taxi hamar megérkezett, és a kedves néni, Kate, elkísért egész a házamig. Azt mondta, hogy ilyen állapotban nem hagy magamra, szeretné, ha minden rendben menne, és szeretne megbizonyosodni arról, hogy épségben hazajutok. Tényleg nagyon hálás voltam neki abban a pillanatban.

Besegített az ajtón. Eltámolyogtunk a kanapéig, majd felhívta nekem az orvost. Ehhez is ragaszkodott, mint ahhoz, hogy megvárja, míg a doki ideér. Ekkor jutott eszembe Jade…

Szólongattam őt, de nem jött válasz. Kate kiment a konyhába, hogy hozzon nekem egy pohár vizet.

-Fiatalúr! Ez a Jade kishölgy a szerelme?

-Igen..

-Azt hiszem ő már nincs itt!

-Hogy? –álltam fel, de egyből vissza is kellett ülnöm. Kate odajött és a kezembe nyomott egy cetlit.

„Azt hiszem egy kis időre szükségem van. Sajnálom, de félreismertelek… azt hittem…”-olvastam a sorokat.