6. Egy fiú miatt

Sziasztok! Itt az új rész :) A másik blogba nem volt időm írni, ezt is azért tudtam hozni, mert előre meg volt írva :) Nemtudom hogy lesznek a részek, de megoldok mindent, és légyszi legyetek türelemmel, nem robot vagyok. Köszi :)♥

édes a kis idióta :D♥

 -Szóval?

-Szóval mi?

-Miért is kellett feljönnöm az emeletre veled?

-Hát csak… szóval.. szerettem volna kérdezni tőled valamit.

-Mi lenne az? –mosolyogtam.

-Hát van egy lány, és.. –az adrenalin egyből elárasztotta a sejtjeimet. Alig kaptam levegőt… miért is képzeltem, hogy ő egyedülálló?

-És..?

-Hát nem tudom, hogy mit csináljak. A nővéremtől csak nem kérhetek már csajozási tippeket.

-Hát sajnos én sem tudok segíteni annak fényében, hogy fogalmam sincs ki az a lány, mit szeret, milyen stílusa van, ilyenek.

-Egy svéd modell lány. Molly a neve.

-Molly?

-Igen.

-Egy svédországi konferencián ismertem meg. Vagyis jobban mondva a partin, ami utána következett.Beszélgettünk, ilyesmi és hát jól néz ki, jó fej…

-Tényleg?

-Tényleg. –mosolygott zavartan. Nem tudtam, hogy mit csináljak abban a pillanatban. Próbáltam objektíven tanácsot adni neki.

-Köszönöm Jade. –ölelt meg.

-Nincs mit. –erőltettem ki egy mosolyt, majd átmentem a szobámba. Becsuktam az ajtót. Arra gondoltam, amit mondott. Egy furcsa fájó érzés kerített hatalmába.

-Jade! –kiabált.

-Igen? –dugtam ki a fejem a szobámból.

-Kinyitnád az ajtót? Biztos Harry jött!

-Harry? És miről ismerem meg?

-Göndör a haja.

-Oké, egy pillanat!

Leszaladtam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót. Egy piszkosul helyes, Zayntől kicsit jobban kigyúrt srác állt előttem, jobban mondva kettő. Egy szőke, meg egy sapkás. A sapis gyerek volt a nagyon helyes, a másik olyan kisfiús volt, de ő is nagyon cuki.

-Öhm, hello. –nézett rám mosolyogva és nevetőgödröcskéi ellenállhatatlanná tették mosolyát.

-Sziasztok.

-Zaynt keressük.

-Te göndör hajú vagy?

-Tessék? –nevetett fel.

-Göndör a hajad? –erre levette a sapkáját. Göndör volt.

-Akkor te biztos Harry vagy. –mosolyogtam és kezet nyújtottam neki. –A nevem Jade. Zayn gyerekkori barátja vagyok.

-Szia Jade, én Harry vagyok, ő pedig Niall.

-Gyertek be. –mosolyogtam.

-Még jó, hogy nem kérdeztem meg, hogy te vagy e Molly.. ez őrület! Mennyi gyönyörű nő veszi körül. –csóválta a fejét mosolyogva Harry.

-Molly?

-Hát az a kis kurva akit fűz. –röhögcsélt Niall.

-Kurva?

-Nem egy megbízható típus. Már ha érted mire akarok kilyukadni. Zayn a fejébe vette, hogy embert farag a csajból. Nem sok esélyt látok rá, mert aki ribanc, az az is marad, tök mindegy, hogy mi történik vele.

-Egyébként hol is van Zayn?

-Fürdik, de már vagy egy órája bent van, úgyhogy nagy eséllyel nemsokára kiszabadul. –mosolyogtam. –Szóval… ti is a bandához tartoztok? Mármint a One Direction-be?

-Igen. –mosolygott Harry.

-Csak őt hallottam énekelni eddig. Ez ciki..

-Énekelhetek neked.

-Na hajrá.

-Khm… mondjuk…

-Csak az én kicsi póimat ne!

-Én kicsi pónim, én kicsi pónim… -zendített rá. Olyan gyönyörű volt a hangja, hogy nem is foglalkoztam azzal, hogy mit énekel, csak azt hallgattam, hogy hogyan.

-Na hallom megjöttetek! –jött le Zayn a lépcsőn. Egy kicsit tátva maradt a szám, csak reménykedni tudtam benne, hogy nem fog feltűnni senkinek sem.

-Igen, szóval szia Zayn. –fogtak gyorsan kezet. –Rohannunk kell, csak beszéljük meg mi lesz este.

-Gyertek már be!

-Én addig .. felmegyek!

-Dehogy mész, rád is vonatkozik az este. –mosolygott, és engem is beinvitált a konyhába. Őszintén szólva fogalmam sem volt arról, hogy mégis mit akar tőlem este.

-Szóval akkor Jade a kedvedért elmondjuk, hogy este buliba megyünk, és természetesen neked is ott a helyed!

-Nekem? Mi keresni valóm van nekem ott?

-El kell jönnöd, különben én el sem indulok otthonról!

-Ami nem lenne túl jó, mivel meglepetést szerveztünk be Zaynnek. –nézett rám komoly arccal Harry.

-Meglepetést?

-Igen, amit a töki már nagyon vár. Mivel fogalma sincs róla, hogy mi lehet az…

-Igen, általában a meglepetés ezzel jár! –nevettem fel.

-Szóval?

-Na jó, elmegyek én is. Hogy öltözzek?

-Kurvásan. –kacsintott rám Harry, majd az órájára pillantott. –Basszus rohanok! Majd este találkozunk! Niall?

-Megyek én is! –tette le a poharat Niall és utána futott.

-Szóval este buliba megyünk? –kérdeztem Zaynt, miután kicsukta a fiúkat.

-Csak ha nem bánod.

-Nem bánom, ha nem hagysz elkallódni. Én ott senkit sem ismerek.

-Egész este le sem vakarsz magadról! –mosolygott rám ellenállhatatlanul.

-Na azt remélem is! –öleltem meg őt, majd nyomtam egy puszit az arcára és felszaladtam az emeletre, elkezdtem készülődni.

Mielőtt bárkiben is felmerülne a kérdés, hogy miért kezdek el délután 4-kor készülődni egy este 10-kor kezdődő bulira, vegye figyelembe a következő tényeket:

1.     hosszú a hajam, meg akartam mosni, hogy szép legyen. Mire megszárítom és megcsinálom rendesen, az minimum 2 óra. Szóval már 6 óra.

2.     Még nem választottam ki a ruháimat, ami ismét legalább másfél órát igénybe vesz, mire a teljes szettet összeállítom. Szóval fél nyolc.

3.     Még nem sminkeltem ki magam. Ami ismét legalább másfél óra, hogy minden tökéletesre sikeredjen, mert félmunkát nem végzek. 9 óra. És akkor fogunk kb. elindulni.

Nekiálltam tehát a teendőimnek. A hajamat mostam éppen, mikor két kezet éreztem a csípőm körül. A sampon csípte a szemem, mikor megpróbáltam kinyitni.

-Ki vagy? –közelebb hajolt hozzám, így a hasa a hátamra simult. A fülembe suttogott.

-A végzeted!

-Zayn ez nem vicces, a szívbaj jött rám!

-Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.

-Még a szemem is telement samponnal.

-Segítsek, szépségem?

-És mégis mit szeretnél? Megnyalod a szemgolyómat? –nevettem fel, majd csukott szemmel leöblítettem és dörgölni kezdtem az égő területet.

-Ne dörzsöld, úgy csak rosszabb lesz! –fogta meg a kezem gyengéden és lefejtette a szemeimről. Csak ott álltam mereven és remegtek a térdeim az érintésétől. Nem engedte el a kezem. Aztán éreztem, hogy közelebb hajolt. Már alig volt közöttünk pár centi. Az orra hozzáért az enyémhez és finoman elsiklottak egymás mellett. Egy puszit nyomott a homlokomra. Ekkor kinyitottam a szemeimet. Elmosolyodott.

-Szép legyél estére!

-Igyekszem!

-Nem kell túlzottan. Nem sok gondod lesz rá! –mondta, majd sarkon fordult és kiment. Tehetetlenségemben leültem a kád szélére.

-Úr… issssssten…

Percekig remegtek a lábaim, már csak nevettem rajta. Aztán összeszedtem magam és folytattam a készülődést.

Elérkezett a kilenc óra. Drámai hatás érdekében lassan lépkedtem le a lépcsőn, aminek az lett a következménye, hogy hatalmasat estem. Még jó, hogy nem látta senki, csak Doni, és még jó, hogy csak kb. 3 lépcsőfokot gurultam.

-Istenem ez kurva ciki… még jó, hogy nem Zayn látta, tuti elásnám magam, ha ilyen helyzetben látott volna.

-Miért is? –nézett rám kikerekedett szemekkel.

-Öhm.. hát mert gáz, nem?

-Nem értem, hogy mennyivel gázabb, minthogy én néztem végig!

-Nem tudom megmagyarázni. Lehet, hogy azért, mert ő fiú.

-Vagy azért, mert nagyon tetszik neked!

-Doni, kérlek…

-Pedig egyre inkább ezt hiszem!

-És mégis miből feltételezted ezt? –kezdtem kicsit megrémülni, hogy kiderül, úgyhogy megemeltem picit a hangom idegességemben.

-Abból, ahogy viselkedtek egymással, ahogy ránézel, ahogy hozzászólsz…

-Ugyan úgy teszem mindezt, ahogy veled!

-Igen, de ő fiú. És ha úgy viselkedsz vele, mint a legjobb barátnőddel, az bizony gyanús!

-Nem kell kombinálni, és akkor nem lesz gyanús!

-Jól van már, csak elmondtam, amit látok, nem kell ezért letépni a fejem!

-Én nem téptem le a fejed, csak nem szeretem a pletykákat, ennyi!

-Nem pletykálok, mivel csak neked szegeztem a kérdést, senki más nem hallotta! És Zaynnel sem beszéltem erről, valamint a továbbiakban sem áll szándékomban!

-Jó, köszi. –puffogtam majd elindultam az ajtó felé.

-Mehetünk?-jött ki a konyhából Zayn egy banánnal a kezében, ami félig a szájába volt már tömve. Olyan tündéri volt, ahogy ott majszolta, mint egy kis csimpánz.

-Persze, kis maki! –nevettem fel.

-Kérsz? Most hoztam délután vagy egy kilót!

-Nem, köszi.

Hamar oda is értünk a nightclubb-hoz. Szerencsére nem álltunk sorba. Miért is kellene Zayn Malik társaságában sorba állni. Röhejes még a felvetés is!

Az ajtóban egy welcome drink-et ittam. Azt hiszem valami ételfestékkel telenyomott vodka volt, mert kék volt, de vodka íze. Ki érti ezt..

Aztán megláttam Harryt a tömegben… egy gyönyörű, magas, vékony hosszú szőke hajú lánnyal. Olyan szép volt, már attól elszégyelltem magam, hogy mellém állt.

-Zayn!

-MOLLY? –kerekedtek ki a szemei. Tessék? Na ne már! Most már egészen biztos vagyok benne, hogy nem vagyok az esete… Ott álltam megsemmisülve, mint egy idióta...

-Gyere iszunk valamit!

-De…

-Ne aggódj, hagy menjenek, majd addig itt leszek veled. –mosolyodott el Harry.

-Hát jó, csak megígérte, hogy… -csuklott el a hangom és sírhatnékom lett egyből. Olyan szép ez a lány… sehol se vagyok hozzá képest.És Zaynnek pont egy ilyen lány kell? Ezt nem hiszem el!

-Mit kérsz inni? –ültünk le a bárpulthoz.

-Bármit, csak jó erős és jó sok legyen!

-Bírod a piát rendesen? –nevetett.

-Igen, elég jól.

-Két Bacardit kérünk. Kezdésnek jó, nem?

-Tökéletes!

-Oké, bocsi, legyen dupla!

Az este folyamán nem is láttam se Mollyt, se Zaynt. Viszont Harryvel olyan jól elmulattuk az időt, hogy viccesre ittam magam. Mindenen nevettem, még azon is, amin nem kellett volna. Alig álltam a lábamon, annyira be voltam rúgva.

Aztán Harry elaludt a pulton. A pultos csaj felkeltette, nehogy kirabolják, vagy valami. Bekísérték őt a kocsijába ahol aludt tovább.

Én viszont teljesen egyedül botladoztam hazafelé a sötétben. Figyelemfelkeltő lehettem, ahogy csámpázok tök egyedül, és hiába kellett volna félnem, nem féltem, annyira részeg voltam. Ekkor hirtelen valaki megfogta a karom gyengéden…

Zayn szemszöge:

-Jade! Te meg mit csinálsz itt egyedül? –fordítottam magam felé, de elvesztette az egyensúlyérzékét.

-Jesszusom, te tök részeg vagy! -kaptam el, mielőtt felborult volna.

-Én? –nevetett fel üveges tekintettel. –Alig ittam valamit!

-Látom. Harry hol van?

-A kocsiban alszik.

-Legalább ő jó helyen van. De neked meg hogy jutott eszedbe, hogy egyedül hazamenj ilyen állapotban?

-Milyen állapotban?

-Nézz már magadra! Olyan részeg vagy, mint a csap! Harryt is agyonütöm, hogy hagyta, hogy ezt tedd magaddal!

-Miért? Mit kellett volna tennem? Te azt mondtad parti vaaaan! –sikongatott. –Aztán elhagytál egy csodaszép modell kurváért, aki épp faszt szop a wc-ben. Ez vagy te, Malik. –nevetett fel keservesen.

-Na jó, gyere szépen!

-Engedj el! Nem akarok veled menni sehová!

-Márpedig most fogod magad, és elindulsz, vagy erőszakkal viszlek magammal!

-Nem teheted ezt!

-Oké. –emeltem fel és a vállamra fektetve elindultam vele a kocsi felé.

-Nem vezethetsz autót, be vagy rúgva!

-Én? Semmit sem ittam. Pont ezért, mert vezetek. –ültettem be őt a hátsó ülésre.

-Zayn engedj ki! Engedj ki, vagy kiugrok!

-Nem tudsz! Hiba feszegeted, bezártam!

-Utállak!

-Holnap még szeretni fogsz, hidd el nekem!

Gyorsan hazamentünk, és felkaptam az ölembe. Aludt édesen, mikor kihoztam őt a kocsiból. Arra kelt fel, hogy óvatosan lefektettem az ágyára.

-Zaaaayn… -nyögött fel.

-Tessék?

-Hánynom kell! –pattant fel és a fürdő felé futott. Mentem utána. Felfogtam a haját, hogy megússzon egy hajmosást.

-Soha többé nem iszok, még egy fiú miatt sem… -motyogta önkívületi állapotban, miközben a fejét a wc ülőkéjére fektette.

-Miért, egy fiú miatt ittál?

-Igen… -sírta el magát.

-Ki az a fiú?

-Zayn.

-Tessék! –hajoltam közelebb, gondoltam mondani akar valamit.

-Zayn miatt. –motyogta halkan. Kikerekedtek a szemeim.

-Zayn… Zayn miatt ittál?

-Mhm…

-Miért?

-Mert… Molly… -sírt.

-Mi van Mollyval?

-Őt szereti és nem engem. –nem tudtam mire vélni a dolgot. Simogattam a haját, majd óvatosan átölelve segítettem fel a földről. Nyomtam fogkrémet a fogkeféjére, és segítettem neki megmosni a fogát, mert annyira részeg volt, hogy ez sem nagyon ment neki.

Aztán visszakísértem az ágyához.

-Zayn… hát te? –nyitotta ki a szemeit. Mintha eddig alva járt volna.

-Ssssssh..gyere! –emeltem fel a takarót és befeküdtem vele az ágyba.

-Szégyellem magam. Nagyon berúgtam.

-Egy kicsit igen. Elmondod miért?

-Jól esett.

-Azt mondtad, hogy egy fiú miatt.

-Biztos Harryre gondoltam… ő itatott le…

-Biztosan. –öleltem át, majd álomba szenderültünk mindketten.