7. Kettesben

Ezt a részt szerintem vártátok már :$ Jó olvasást! :)

Rettenetesen rosszul éreztem magam, mikor reggel felkeltem. Nem nagyon értettem, hogy miért, mivel az este kiadtam magamból mindent. Mikor egy pillanatra elterelődött a gondolatom észrevettem, hogy egy kéz pihen a derekamon. Ismerős tetoválásokkal…

Hogy kerül ő ide? Én azt hittem, hogy Mollyval tölti majd az éjszakát. Ehelyett itt van velem. És egyáltalán hogy kerültem haza? Az volt az utolsó emlékem, hogy Harryt besegítettem a kocsijába. Azt hittem, hogy ő hozott haza. Onnantól teljes képszakadás. Ezek szerint Zayn lett volna, aki hazahozott?Ezt nem teljesen értem. Ott hagyta miattam Mollyt? Mondjuk nem biztos… lehet, hogy azután hozott el, miután Mollyt megdugta és a csajnak le kellett lépnie. Istenem, megőrülök ezektől a gondolatoktól…

-Felébredtél? –motyogott Zayn a hátam mögött.

-Igen. Te?

-Nem, álmomban beszélek. –nevetett fel.

-Jó, bocsi…

-Rosszul vagy?

-Eléggé. Émelygek és fáj a fejem.

-Nem csodálom. Olyan részeg voltál, hogy menni alig bírtál. Úgy vadásztalak le az utcán. Egyedül akartál hazajönni abban az állapotban.

-Köszönöm, hogy nem hagytad. Miattam még Mollytól is el kellett válnod.

-Molly rácuppant valakire a buliban. Szó szerint.

-Sajnálom.

-Szóra sem érdemes.

-Egyébként hagytalak aludni?

-Beszéltél álmodban. Felkeltem rá és olyasmit kérdeztél, hogy leszek e a férjed. Beszélgettünk. –mosolygott.

-Hülyítesz!

-Esküszöm, hogy nem! –mosolyodott el.

-És mit feleltél?

-Azt mondtam, hogy elveszlek feleségül, és hogy két szép gyerekünk lesz. Erre te azt mondtad, hogy kiskutyák. És hogy Zayn. Egyfolytában ezt mondogattad.

-Hogy Zayn?

-Igen. A nevemet. –mosolygott aranyosan.

-Nem tudom mi lehet az oka. –teljesen zavarba jöttem. Ez nagyon ciki.

-Jade, feltehetek neked egy kérdést?

-Persze. –fordultam felé és gyönyörű barna szemeivel találtam szembe magam, melyek kíváncsian csillogtak.

-Csak akkor teszem fel a kérdést, ha megesküszöl az én életemre…

-Ne már!

-De! Szóval ha megesküszöl az életemre, hogy őszintén válaszolsz a kérdésemre!

-Nem biztos, hogy szeretnék belemenni ebbe.

-Én viszont szeretném megkérdezni, mert alig aludtam emiatt valamit az este… végig ezen őrlődtem.

-Huh… essünk túl rajta. Bár majd kiesik a szívem, hogy mi lehet ez a kérdés, de legyen. Kérdezz!

-Hát este, miután hánytál leültél és a wc-t támasztottad. Beszélgettünk. Te azt mondtad, hogy soha többé nem iszol még egy férfi miatt sem.

-Igen? Nem is emlékszem…

-Nem ez a lényeg. Szóval megkérdeztem, hogy ki miatt ittál. És te azt mondtad, hogy Zayn.

-Tessék?

-Odahajoltam és visszakérdeztem, mert azt hittem, hogy mondani akarsz valamit. Aztán mondtad, hogy Zayn miatt ittam.

-Ne! –takartam el a tenyereimmel az arcomat. Ez kurva ciki…

-És csak hogy… -emelte el a kezeimet onnan és a szemeimbe nézett. -Tetszem neked?

A levegő megakadt a torkomon. Eltátottam a számat. Aztán erősen összeszorítottam a szemeimet és sóhajtottam egy nagyot. Nem néztem rá továbbra sem, csak bólogattam. Azt hittem kiköpöm a szívemet a torkomon. Megfogadtam magamnak, hogy sohasem tudhat erről, erre most én mondom el neki? Nem vagyok normális!

Állam alá nyúlt és finoman megemelte a fejem.Ekkor nyitottam ki a szemeimet. Mosolygott. Mi van?!

-De tudod mit, inkább felejtsd el, én nem akarom, hogy kihasson a kapcsolatunkra, nagyon szeretnék veled jóban lenni és ez sem állhat közénk, majd mindent leti…-nem bírtam befejezni a mondandómat, mert megcsókolt. Zayn megcsókolt… ENGEM!

Kezemet a tarkójára simítottam és közelebb húzódtam hozzá. Az ágynemű alattunk kb úgy nézett ki, mintha háborúztunk volna rajta, olyan gyűrött volt. Nyomta is a hátam, ahogy közelebb feküdtem hozzá, de jelen pillanatban ez érdekelt a legkevésbé. Lassan csókoltam őt, és fölé hajoltam. Kezemmel megtámaszkodtam az arca mellett. Másik kezemet a nyakára simítottam. Hangosan szuszogott, miközben egyre hevesebben csókolt. Ahogy nyelve találkozott az enyémmel belepirult az arcom. Éreztem, hogy elönt a forróság.

-Nem nem nem nem nem!-álltam fel gyorsan és megigazítottam magamon a közben felcsúszott ruhámat.

-Most mi van? –állt fel ő is és elém lépett.

-Zayn, te a barátnőm öccse vagy, érted? A kisöccse!

-Na és? Miért baj ez, ha egyszer veled boldog lehetnék… neki az a legfontosabb, hogy az legyek. És úgy érzem, hogy melletted sikerülne. Csodálatos lány vagy, Jade. –fogta két tenyere közé arcomat, és megpuszilta a számat megint. Csókká formáltam, és hátára simítottam a kezem. Megint elgyengülve omlottam karjai közé. Kopogtattak az ajtón, mire szétrebbentünk.

-Gyerekek! Épségben vagytok?

-Igen, megyünk is reggelizni!

-Gyertek. 5 perc és kész a kaja.

-Köszi anyu.-csukta be az ajtót.

-Zayn, ezt felejtsük el, jó? Ennek nem szabadott volna megtörténnie.

-Hogy felejthetném el, ha erre vágytam azóta, mióta először megláttalak? Szerinted miért hagytam, hogy kisminkelj?

-Zayn, könyörgöm…

-De…

-Kérlek. –kérleltem őt, szinte a könnyeimmel küszködve.

-Ahogy jónak látod. –komorodott el.

-Köszönöm.-futottam el mellette és leszaladtam a lenti fürdőszobába. Becsaptam magamra az ajtót és elkezdtem bőgni de nagyon durván. Éreztem a csókjait a számon. Ajkait az enyémen, a nyelvét, az illatát, ahogy közben simogatott…

Körülbelül fél percig szekíroztam magam itt, aztán megmostam az arcom és kimentem a reggelizőbe. Vagy mi a rák ez…

-Jóreggelt! –próbáltam egy mosolyt kicsikarni magamból, de sehogy sem sikerült. Zayn már az asztalnál ült, valamint Yasser, Trisha és any.

-Szia Jade!

-Sziasztok. Anya, téged mi szél fújt erre?

-Megbeszéltem Trisha-val, hogy minden nap eljövök, csak nem itt fogok lakni, ennyi az egész.

-Ja, csak én nem érdemlek annyit, hogy beavass ezekbe. Értem. –ültem le Zaynnel szembe. A fejét támasztva könyökölt és a villával turkálta a rántottát. Megittam a kávémat, de ő egy szót sem szólt. És nem is evett…

-Mi van ma veletek, fiatalok? Macskajaj? Jól sikerült a buli?

-Hm? –nézett fel Zayn.

-Olyan szótlanok vagytok, nem esztek semmit és úgy néztek ki, mint az utálatos kép a zsidó templomban!

-Kicsit sokat ittunk.

-Igen, minden kijött az este belőlem.

-Szó szerint…

-Khm..

-Asszem én most felmegyek anyu. Nincs jó kedvem. Nem baj?

-Nem kicsim, menj csak. És a reggeliddel mi lesz?

-Egye meg valaki, hozzá sem nyúltam…

-De Zayn…

-Nem kell, tényleg. Bocsi.

-Mi baja van? –nézett rám Trisha.

-Biztos szerelmi gondok. Volt egy lány a buliban, akire rányomult. Aztán nagyon berúgtam, úgyhogy a részletekkel nem vagyok képben. Na most én is felmegyek. Nekem sincs étvágyam!

Felmentem a szobámba, és pár percen belül ajtónyitódást hallottam.

-Beszéljünk! -ült le mellém egy ismerős hang gazdája.