11. Safaa

Sziasztok! Ez nem lett túl izgi, de jó olvasást azért! :)♥

-Szívem szerint egész nap… -pusziltam meg az arcát. -…ezt csinálnám.

-Most már életed végéig ezt kell majd csinálnod, mert soha többé nem fogom hagyni, hogy elmenj!

-Eszembe sem jutna! –adtam egy pici puszit a szájára, majd felálltam és az asztalra tettem a reggelit.

-Jóétvágyat kicsim. –mosolyogtam, mikor elé tettem a remekművemet.

-Jól néz ki. Köszi. –nézett fel rám mosolyogva. 

Reggeli közben feltűnően keveset beszélt, mondhatni szinte egyáltalán nem. Nekem anyu azt mondta mindig, hogyha valaki nem beszél evés közben az két dolgot jelenthet, miszerint; 1:ízlik neki, 2:nem ízlik neki. Reménykedtem benne, hogy nem az utóbbi, ami miatt ennyire hallgatag.

Kíváncsian fürkésztem a tekintetét, miközben lassan elpusztított mindent amit a tányérjával eléraktam. Gondolom ez nem jelenthet rosszat… vagy tévednék? Mondjuk egy sonkás rántottán mit lehet elrontani? Ki tudja, talán túl sok lett benne a sajt, túl kevés a sonka, túl sok a zsír, túl sós, túl…

-Köszi. –mosolygott. –Fel vagy véve.

-Tessék?

-Szakácsnőnek. A nővérem néha olyanokat csinál… borzalom.

-Nem lett rossz?

-Nem, nagyon finom volt. –nyomott egy puszit a homlokomra. –Megyek készülődni. –mosolyodott el. Akkora kő esett le a szívemről…

Körülbelül fél óráig tollászkodott, aminek nem sok értelme volt, mindketten a tegnapi cigiszagú buliruhánkban voltunk. Első lépésként tehát elhatároztuk, hogy veszünk egy kazal ruhát. Vagyis jobban mondva ő ezt így eldöntötte, hogy felvásárolja nekem az egész boltot. Minden olyan ruhadarabot, ami kicsit is tetszett rámadott és ha jól állt mehetett is a kosárba. Nagyon jól éreztem magam vele, pedig mardosott a bűntudat, amiért vagy 100 felsőt meg nadrágot tettünk be, és ez nem is éppen a legolcsóbb boltok közé tartozott.

Hazamentünk a rengeteg ruhával és lepakoltunk. Átöltöztünk, ilyenek. Aztán mentünk is vissza a park felé, egy romantikus kis sétára. Gyönyörű volt ez a hely, igaz, fogalmam sem volt róla, hogy hol vagyunk. Viszont pont ettől volt érdekes. Nem tudtuk hol vagyunk, de mások sem tudták. Kettesben élveztük egymás társaságát, és ez olyan megnyugtató volt.

Három nap múlva…

-Hahó! Megjöttünk!

-Az isten szerelmére Zayn Malik! Miért játszol az idegeimmel? Hol a bánatos úristenben voltál? És te? –nézett rám Trisha.

-Hát az úgy volt, hogy…

-Véletlenül rossz gépre szálltam. A manchesteri járatra akartam, hogy elmenjek az egyik haveromhoz látogatóba, de helyette Csehországban kötöttem ki. Aztán megkértem Jade-et, hogy jöjjön utánam. Ennyi az egész.

-És ez 4 teljes napig tartott?

-Hát ha már ott voltunk úgy gondoltuk körülnézünk.

Behoztuk a cuccainkat a kocsiból, aztán mindannyiunknak le kellett ülni és nézni valami idétlen mesét, ami Safaa-nak nagyon tetszett, én viszont agysorvadást kaptam tőle. Valami szikladarab mászkált benne, aki rózsaszín volt és nyalókát evett. Felmerült bennem a kérdés: hogy ehet egy szikladarab nyalókát? Aztán amikor előkerültek a gombák, akiknek egy aranyhal fonta be a haját jobbnak láttuk Zaynnel, ha mi valami mást nézünk. Elővette az iPhone-ját, bedugtuk a fülest és bekapcsolt egy videót. Egy olyan videót néztünk, amiben lányok elesnek, felborulnak korival, ilyenek. Nagyon vicces volt, úgyhogy rendesen röhögtünk rajta, amitől Safaa ideges lett. Trisha pedig VÉGRE felparancsolt minket az emeletre. Megváltásként ért minket ez az egy mondat: Menjetek fel és nevessetek rajta ott!

Rohantunk, mint akinek nyalókát ígértek. Becsaptuk magunk mögött az ajtót és egymásnak estünk. Igazából eddig csak azért nem jöttünk fel, mert az gyanús lett volna. Így viszont tökéletes volt az időzítés is és a kibúvó is.

-Bébi ezt most ne…

-Mit ne? Alig bírtam várni erre a pillanatra!

-Én is, de tudod, hogy nem szabad. Bármikor bejöhet valaki!

-Megoldhatjuk!

-Hogy?

-Bezárjuk az ajtót. Tudod, trükkös kis szerkezet a zár, annak elérésére, hogy kint maradjanak az illetéktelenek! –nevetett.

-Jó persze, ennyi erővel felírhatnád az ajtóra, hogy dugunk, ne gyere be!

-Tegyük. Már nem érdekel semmi, csak te meg én… -dúdolászta a fülembe.

-Bolond ne már! –nevettem.

-Szeretlek… -mosolygott.

-Én is téged, kicsim.

-Zaaaaayn hol van a… -rontott be Safaa, miközben én az ölében feküdtem, és kb 5 centire volt a fejünk egymástól.

-JÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚJ! –szaladt ki a szobából nevetve.

-Basszus Safaa… nem 3 éves vagy!

Doniya szemszöge:

-Mi történt? –kérdeztem a kis Safaa-t, aki sikított egyet, majd lerohant a konyhába. Aztán hallottam, hogy Zayn is jön utána.

-Júúúúj! –ült le a székre nevetve.

-Mi juj?

-Zayn és Jade smároltak!

-MIT CSINÁLTAK? –kerekedtek ki a szemeim és elöntötte a düh az arcomat.Ekkor ért be Zayn a nappaliba.

-Jaj látom továbbadtad a hírt, remek.

-Mit csináltatok ti?

Zayn szemszöge:

-Mit csináltatok ti? –forgott tűzben Doniya szeme. Ennyire ideges lett ettől?

-Semmit. Csak csikiztem és utána az ölemben kötött ki, ennyi. Csak Safaa mindent túlreagál!

-Nem volt köztünk semmi, tényleg! –ért le az emeletről Jade is.

-De akkor…

-Nyugi már. Csak barátok vagyunk. Biztos, hogy nem kezdenék ki vele.

-Én meg nem venném fel, még akkor se, ha kikezdene velem! –mosolygott Jade.

-Reméltem is.

-Biztos lehetsz benne. Vissza mehetünk filmezni? Vége a kihallgatásnak?

-Igen. –mosolyodott el. –Menjetek csak!

Jade szemszöge:

-Majdnem lebuktunk! Érted? Majdnem!

-De mentettük a bőrünket. –adott egy puszit. –És csak ez számít. –mégegyet… -Meg az, hogy megbolondulok érted! –és mégegyet…

-Én is nagyon szeretlek édesem, de mostantól sokkal jobban oda kell figyelnünk! Én nem akarok megbántani senkit sem. Márpedig ezzel csak azt érjük el.

-Igen igen tudom. –ült le az ágyra és lehúzott maga mellé. Nyomott egy puszit az arcomra, majd bekapcsolta a laptopot és az ölébe vette. Rátettem a fejem a mellkasára és elindítottuk a filmet.