Sziasztok! Hosszabb hallgatás után meghoztam az új részt. Először is szeretném megköszönni azoknak, akik támogatnak ebben az egészben, hihetetlenül jólesett olyanokat olvasni, hogy szeretitek amit csinálok/csinálunk! Massive thank you everybody! ♥
Az Amerika kapitányt néztük. Az az igazság, hogy nagyon szeretem az ilyen akciófilmeket, és ez kicsit ilyen fantázia-vonalon mozgott, szóval hamar beleszerelmesedtem a filmbe. Na meg persze rátett egy lapáttal erre az érzésre Chris Evans is. Zaynnek nem kifejezetten tetszett ez a film, de mivel nekem nagyon, és érdekelt is, ezért tűrte a dolgot és végigszenvedte ő is.
Egyre nagyobbakat szuszogott, a fejem csak úgy hullámzott a mellkasán.
-Baj van, picim? –néztem fel rá és egy apró puszit nyomtam a szájára.
-Nem, csak nem jön be ez a film. Ez a hapsi meg … nem tudom…
-Lefoglaljalak, kishercegem? –mosolyodtam el és belepusziltam a nyakába.
-Engem most csak egyféleképpen lehet lefoglalni. –mosolygott.
-Gyerekek! Elmegyünk itthonról egy kicsikét, addig legyetek jók!
-Ez a nap legjobb híre! –nevettem fel halkan.
-Oké anyu, köszi! Sziasztok!
Megvártuk míg csapódik az ajtó, és csend uralkodott el az egész házon. Zayn nekiugrott a ruháimnak. Bugyira és melltartóra vetkőztetett, mikor csengettek.
-Kinyitom! –pattantam fel és leszaladtam a lépcsőn. Gondoltam jobb, ha én rázom le az illetőt, ebben nagyon jó vagyok, Zayn meg képes lenne órákig húzni a dolgot. Nagy lendülettel nyitottam ki az ajtót, nem is értettem hová ez a fene nagy bátorság, ugyanis még arra se foghatom, hogy azért, mert rokonok látnának csak meg egy szál fehérneműben… nem tudják, hogy kavarok Zaynnel, szóval ha ők látnak meg így, az is rohadt ciki lenne. De ez még annál is rosszabb volt, mint amire számítottam…
Egy ormótlanul helyes hapsi állt előttem, körülbelül egy fejjel volt nálam magasabb –már ő is… ennyire kicsi lennék? –. Akkorát nyelt, hogy rendesen lehetett hallani, majd hatalmas vigyorral az arcán engem kezdett el végigmérni,végül pedig sikerült találkoznom gyönyörű bambiszemeivel, melyek barnák voltak és erősebben fénylettek, mint a csillagok. Arcom lángvörös lett hirtelen.
-Szia… -nyögtem elfúló hangon.
-Egy pillanatra azt hittem, hogy eltévesztettem a házszámot. Bár ezesetben azt hiszem még azt sem bánnám...
-Hát az attól függ, hogy kit keresel.
-Azt hiszem már senkit. –vigyorgott.
-Ezt meg sem hallottam.
-Megismételhetem…
-Nem szükséges, köszi! Elég jól hallottam az előbb is.
-Egyébként minden vendéget így fogadsz? Mert akkor lehet, hogy napi szinten jövök majd látogatóba.
-Csak a különleges vendégeket.
-Akkor nagyon különleges lehetek. –hm.. hát azt még nem tudom, de hogy baromi helyes, azt már valahogy sikerült észrevennem…
-Szóval? –tettem keresztbe a karjaimat magam előtt, amit lehet, hogy talán nem kellett volna, mert finoman egymáshoz nyomódtak a melleim, a srácnak meg majd kipottyantak a szemei.
-Megtennéd, hogy nem bámulsz?
-Lehetséges ez ebben a helyzetben, szerinted?
-Jó, elmondanád végre, hogy mi szél hozott?-rettenetesen zavarban voltam, úgyhogy előbújt a bunkóbb énem.
-Zaynhez jöttem, de… úgy látom rosszkor. Te vagy a…
-??
-…a nővére barátnője??!
-Nem, én Zayn barátnője vagyok.
-Ne idegesíts. –kerekedtek ki a szemei. –Mázlista…
-Megtudom végre, hogy mi a neved?
-A végzeted. –lépett közelebb és a fülembe búgta kellemes, mély hangjával. Kirázott a hideg.
-Nagyon vicces! –löktem kicsit el magamtól a mellkasánál fogva.
-Egyébként George vagyok. George Shelley. –Áh.. szóval George.. George a helyes. Mindent megmagyaráz.
-Dzsungel George…
-Nagyon vicces. –csóválta meg a fejét vigyorogva. –Ezért még ki kell engesztelned a közeljövőben, szépség!
-Rohadtul nem foglak… álmodik a nyomor?Jön a tavasz?
-Azt nem tudom, de ebben a helyzetben, és ebben az öltözetben határozottan hatással vagy a bioritmusomra!
-Szószátyár szépfiú! –ráztam meg a fejem, majd elléptem az ajtóból, hogy bejöhessen. Ahogy megfordultam, éreztem, hogy a pillantása égeti a fenekemet. Hátrafordítottam a fejem és földbe gyökerezett a lábam.
-Mi tetszik?
Nem szólt semmit, csak elment mellettem vigyorogva és megmarkolta a fenekem.
-Szemtelen! –legyeztem a kezeimmel hátha elérem és meglegyintem kicsit, de fürgébb volt nálam.
-Mi folyik itt? Csak lejöttem, mert régóta… oh… hello George!
-Csao Zayn. Csak átugrottam pár anyaggal. JJ küldte, elvileg te adtad neki kölcsön.
-Igen, köszi. –nézett rám Zayn szúrósan.
-Szóval…
-Látom megismerkedtél Jade-del.
-Igen. Jófejnek tűnik… mindamellett, hogy gyönyörű. –nyalta meg finoman a szája szélét.
-Szerintem is az. –húzott közelebb magához. Csak nem..?-Na jó, én… felmegyek és felöltözök rendesen, aztán átugrom JJ-hez.
-Ooooké… -vakarta meg a fejét George, Zayn pedig felment.
-Furi volt, nem? –nézett rám kerek szemmekkel.
-Kicsit. Féltékeny. Láttam rajta. –mosolyogtam.
Tíz percen belül Zayn leviharzott az emeletről és egy szó nélkül ránk csapta az ajtót. Fogalmam sincs, hogy mi baja lehetett, de nagyon fura volt, és bántott a dolog.
-Ne vágj már ilyen savanyú fejet!
-Mégis milyet kellene vágnom?
-Boldogat, hogy engem láthatsz!
-Nem vagy te egy kicsit beképzelt?
-Egy szikrát sem. Az miért beképzeltség, ha az ember tisztában van azzal, hogy helyes?
-Úr isten, el ne ájuljak! Sose szerettem az olyan nyálgépeket, mint te!
-Ezt most sértésnek vagy bóknak vegyem?
-Ezt hogy akarod bóknak értelmezni?
-Úgy, hogy én vagyok az első, akit igen!
-Miből szűrted ezt le te dzsungellakó?!
-Te is lehetsz még Jane, ha sokáig szórakozol velem!
-Ne fenyegess! Így is te tehetsz mindenről. –fordítottam hátat neki, és leültem az egyik székre. Elkomolyodtam, ő pedig csendben maradt. Könnyeim szinte kaparták a torkom. Nem tudom mi ütött Zaynbe, de nagyon bántott a dolog.
-Sajnálom. Én nem akartam nektek keresztbe tenni, esküszöm, hogy semmiről nem tudtam.
-Ugyan már, nem gondolod, hogy komolyan mondtam, hogy te tehetsz erről?! Még azt sem tudom, hogy mi baja van. Csak olyan szar kedvem lett…
-Ne szomorkodj, mindent meg lehet beszélni! –ekkor ránéztem, felálltam és megöleltem őt.
-Nem is ismerlek… de azért ez így most nagyon jó!
-Örülök, hogy nagyon jól érzed magad a köztünk megszűnt távolság ellenére is!
-Fejezd be, vagy alád rúgok!
-Jól van na, most megijesztettél. –nevetett. Nyakába fúrtam a fejem és jól magamhoz szorítottam.
-Szóval… régóta vagytok haverok Zaynnel?
-Nem igazán vagyunk haverok. Ismerjük egymást, de ennyi.
-Hoppá… értem.
-De attól mi még lehetünk… -húzogatta a szemöldökét.
-Ne is álmodj róla. Egy férfi nem tud megállni a haverságnál!
-Néha majd sort kerítünk egy kalória égető délutánra is… vagy egy napra…
-Az mit takar?
-Reggeltől estig keményen pumpállak majd!
-Idétlen!
-Viccet félre téve, itt a számom… ha esetleg szeretnél… akármit. Megverni, letépni a fülem, megmarkolni a seggem, megszagolni, megölelni úgy, hogy kiszorítod belőlem a szuszt, vagy csak szimplán szeretnél megfejni… -beleütöttem a hasába.
-Szóval ha meg akarsz fejni… -kezdett el futni előlem.
-Egyszer még utolérlek és elkaplak ezért! –nevettem. Közelebb jött.
-Elég bátor vagy, mondták már?
-Ha annyira bátor lennék megcsókoltalak volna.
-Az lenne életed utolsó napja, kicsikém!
-Csak tudod ez a szar mágnesesség… egyből megéreztem, mikor beléptem ezen az ajtón és te főztél egy kávét… egyből úgy éreztem, hogy mi összetartozunk.
-És ezt abból szűrted le, hogy főztem egy kávét? –nevettem fel nagyon durván. Nagyon tetszett a dumája. Humoros… szeretem a vicces fiúkat…
-Fura dolog a kémia, nem? Olyan jól működött mikor…
-Mikor belemarkoltál a seggembe! Bár az inkább fizika, és a mágnesesség elve…
-Mással is betalálhatom a formás kis popódat…
-Lehetséges lenne, hogy fél óra ismertség után ne bombáznál engem percenként szexuális tartalmú megjegyzésekkel?
-Hát ha csomót kötök rá, talán!
-Ha nem fejezed be, én fogok rá csomót kötni!
-Nyugi öcsi, mennem kell.
-Öcsi? Na menj a…
-Szóval itt a telószámom és … tényleg örülnék ha látnálak még. –mosolgott kedvesen. Mintha nem is ő lenne, egy perc alatt teljesen megváltozott az arckifejezése. Szemtelenből aranyos kisfiúvá…
-Majd meglátjuk, Mr. S… S…
-Shelley…
-Jade… Jade Turner. –nyújtottam neki kezet, ő pedig meghajolva nyomott egy puszit a kézfejemre.
-Örültem a szerencsének Ms. Turner. –mosolygott, majd tolatva ment kifelé az ajtón, még mindig meghajolva. Fel kellett nevetnem.
-Nem különben, te bolond!
Körülbelül két órát voltam itthon tök egyedül, mikor meghallottam az ajtó nyitódását. Felpattantam az ágyról és leszaladtam. Zayn volt az, és még mindig elég durci fejet vágott.
-Zayn mi a baj?
-Semmi baj nincsen, Jade…
-Látom rajtad, annyira furcsa vagy!
-Nem láttad, hogy nézett téged? Majd kiestek a szemei!
-De nem történt semmi, csak bámult. Ez is csak a balszerencsés véletlen műve…
-De én féltékeny vagyok! –mondta lehajtott fejjel, mint egy kis óvodás fiúcska.
-Édesem… -mentem oda hozzá mosolyogva és felemeltem a fejét.
-Nincs értelme féltékenynek lenned! Nagyon szeretlek! Nagyon! –pusziltam meg a száját, amit ő csókká formált.
nagyon örülök, h hoztál új részt, és annak is, h a UnionJ is benne van.:DDD csak így tovább.:) ♥
VálaszTörlésGeorge <3 nagyon tetszik. Siess a kovivel a masikba is..x
VálaszTörlésAztakuuuuurvaaaaaa *-* ezkvajó :3 áhh imádom :3 várom a kövit c:
VálaszTörlésnagyon-nagyon jó lett gyorsan a köviket gyorsan várom a 13-14-es részeket :))))))))ügyi vagy!!!!!!!nagxon!!!!!!:)gyorsan a köviket :))))
VálaszTörlésNagyon jó lett.:) Hát én nem igazán rajongok az Union J-ért és nem is nagyon tudom h most melyikük a George.De gondolom az a göndör hajú mert a rész elején is az a göndör hajú gyerek van és nem hiszem h az Harold lenne mert benne sincs a részben.:'D na mind1. De mintha utána néznék amúgy h melyikük is az..de nincs hozzá kedven szal mind1.xdd Ja és még annyi, hogy nekem ebben a részben az egy kicsit zavart ha Jade fehérneműben volt végig a csávó előtt.Na mind1 nem szégyenlős az biztos. xdd SIESS.!! :3
VálaszTörlésgyorsan a köviket :)
VálaszTörlés